Új sorozatunkban az orosházi és környékbeli kisvállalkozásokat mutatjuk be. Asztalosné Szilágyi Julianna száraztészta készítő kisiparos mesél a kezdetekről, a jelenről és a kisvállalkozók nehézségeiről.
Sokat halljuk, hogy a leggazdaságosabb és a leginkább környezetkímélő, ha helyben előállított terméket fogyasztunk, használunk. Sok esetben azonban nem is tudjuk, milyen kincsek készülnek a közvetlen környezetünkben. Most induló sorozatunkban kétheti rendszerességgel mutatunk be ilyen vállalkozásokat.
Asztalosné Szilágyi Julianna 23 éve készít száraztésztát, édesanyja volt az első a városban, aki ezzel foglalkozott, tőle vette át a vállalkozást, miután nyugdíjba ment. Julika a házuknál kialakított „műhelyben” kezdte el készíteni a tésztákat, kezdetben egyedül, majd a menyével, később pedig a férjével dolgozott együtt. Nagyon sok kisboltba szállították termékeiket, vállalkozásuk akkor élte fénykorát, amikor 16 éven keresztül a kórház beszállítói voltak.
Az intézményben történt változások a vállalkozás életére is kihatottak, végül fizetési nehézségek miatt 2008-ban megszüntették üzleti kapcsolatukat a kórházzal. Azóta egyre nehezebben boldogulnak, a kisboltok többsége is bezárt, a forgalmuk a negyedére csökkent. Épp hogy fedezni tudják kiadásaikat.
– A kisvállalkozók boldogulását nem sok pályázat segíti, de őszinte leszek nem is nagyon mentünk bele ebbe a dologba, mert ahhoz is pénz kellett volna, és valahogy idegenkedtünk is az egésztől. Vállalkozásunkat a nehézségek ellenére mindvégig sikerült úgy fenntartanunk, hogy még hitelért sem kellett folyamodnunk. Minden fillért visszaforgattunk. Természetesen ennek a sok lemondás volt az ára – emelte ki Asztalosné.
Ma már nem kell dolgozniuk mindennap, addig, amíg a kórház beszállítói voltak még hétvégén is készítették a tésztát, tudják emiatt nem tudtak terjeszkedni, piacot bővíteni, így biztosan sok lehetőséget elszalasztottak, de akkor az számított. Mindig próbálkoznak új lehetőségekkel, de nem könnyű, sokan a minőségromlás kárára az olcsóbb termékeket választják. Védjegyük a minőség, ebből nem engednek, Makóról hozatják a lisztet, kilóját 140 forintért, a minőségi tojás darabját pedig 40 forint veszik.
– Ennek ellenére tartom az árakat, nem emelek, mindig úgy tartottam, hogy a sűrű fillér többet ér, mint a ritka forint. Nem sírok, nem panaszkodom, mert az asztalomra még mindig kerül étel, a számláim pedig ki vannak fizetve, de sokkal nehezebb most, mint a kezdetekkor. Szeretjük csinálni, ez motivál bennünket, és az, hogy folytassuk az édesanyám és az általunk hosszú évek alatt és rengeteg munkával kitaposott utat – emelte ki Asztalosné.
