Karácsonykor a megváltó Jézus Krisztus megszületését, s vele a világosság eljövetelét ünnepeljük. A történelmi egyházak három orosházi képviselője beszél arról, mit jelent ez a ma emberének.
Ördög Endre evangélikus igazgatólelkész:
– 2012-ben egy szinte minden lehetséges törésvonal mentén szétszakadozott társadalomhoz hozza a karácsony a gyógyulás reményét. Karácsony mindenkié. Mindenkié, aki tud és mer gyermek lenni, amikor egész valóját rábízza arra, aki mindennél nagyobb ajándékot készített az emberiségnek: megváltást, békességet, szeretetet. Az ünnepben egybekapcsolódik múlt, jelen és jövő. Kísérnek bennünket emlékeink, visszagondolunk régvolt idők karácsonyaira: a megszépítő emlékezetben visszavágyunk gyermekkorunk világába. Szívünk nyitott a jelenre. Hoz-e valamit ez a mostani ünnep, lesz-e valami felemelő, valami megváltoztató erejű benne? – fogalmazzuk meg kérdéseinket. S a jövő? Talán az el nem hangzott válaszokban rejlik. Nosztalgikus, kicsit fájdalmas múlt, kétkedő jelen, bizonytalan jövő: ez karácsony szent estéje? Belesodródhatnánk ebbe a kérdéssorba is. De gyermekeknek szóló világossággal és szeretettel szól Jézus szava, amivel a gyermeklét bátorságára szólít bennünket. Karácsonykor a múlt nem édesbús nosztalgia, hanem a betlehemi éjszaka valósága, a jelen nem kételkedés, hanem öröm, hogy megszületett számunkra is a Megváltó, a jövő pedig ebből forrásozik: Isten országának jövőképe, amely a teljesség, a végtelenség üzenetét hordozza.
Laurinyecz Mihály katolikus plébános:
– Ősi természeti tapasztalatra épülő ünnepeink a fordulópontokhoz kapcsolódnak. A tél sötétbe haladó vonulata fordul meg karácsony ünnepének napjaiban. Valami gyökerében megváltozik. Megfordul: sötétből világosságba, mégpedig igazi világosságba fordul át. Mitől igazi ez a világosság? Mert olyanra mutat rá, ami nem csak valódi, hanem fölemelő is. Ami eddig takarásban volt, nem ismertük, de ismeretének hiánya értékhiányt is jelentett. A Megváltó megszületésének ünnepe ilyen igazi világosság: rámutat minden ember értékére, nem csak a rivaldafényben tündöklő különlegesekre, a zsenikre, a celebekre, hanem a pásztorokra, az ácsokra, a háztartásban dolgozó asszonyokra, vagy a gyermekekre is. Lássunk jobban: vegyünk észre mindenkit ennek az igazi világosságnak: Krisztusnak a fényében.
Kovács Árpád református lelkész:
– Karácsony, Jézus Krisztus születésének a napja, a szeretet ünnepe, mikor a távol való Isten közel valóvá lett, hogy az ember érezze az isteni közösségvállalásban a szeretet, és az isteni kegyelem erejét. Nem vagyunk magányos teremtények! A földi siralomvölgyben könnyei közt bukdácsoló ember szívét, lelkét megérinti a szenvedésekben is sorsközösséget vállaló Isten. A Korinthusibeliekhez írott második levél 8. részének 9. versében ezt írja Pál apostol: „Hogy ti, az Ő szegénysége által meggazdagodjatok.” Mert Jézusban a meggazdagító Isten felcserélte a mennyei dicsőséget és gazdagságot, a földi szenvedésre és szegénységre. Tette ezt azért, hogy fel tudjuk emelni csüggedt tekintetünket a földről a menny felé. Lássuk és érezzük, hogy a jézusi életmű, – a feltámadás által aratott húsvéti győzelem – reményt és békességet ébreszthet bennünk, valós, boldogító célt adva a mindennapok küzdelmeihez. Ezért született Krisztus, és ezzel ajándékozott meg minket az első karácsonykor.
