Ihász Beatrix szeptember óta szolgál városunkban. Komáromból költözött Orosházára, és hamar beilleszkedett.
Az evangélikus egyház új orosházi lelkésze Ihász Beatrix, aki 1994-ben fejezte be tanulmányait a Budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen, majd Komáromban szolgált 18 éven keresztül. Városunkba Ördög Endre igazgatólelkész meghívására érkezett, a megüresedett helyettes-lelkész állás betöltésére.
− Korábban Komáromban szolgált, és szeretett ott élni. Miért döntött úgy, hogy Orosházára költözik?
−Édesapám családja, és a rokonság egy része Győr környéki, így Komárom ideális lakóhely volt számomra 18 éven keresztül, lelkes kis gyülekezettel, ragyogó presbitériummal. Ördög Endre barátom januárban megkeresett telefonon és nagyon meglepett a felkérése. Évekig, beteg szüleim gondozása miatt eszembe sem jutott, hogy távolabb költözzem. Azonban édesapámat három, anyukámat egy éve temettük. Öten vagyunk testvérek, ők Győr környékén, Budapesten ill. Szarvas mellett laknak. Az orosházi egy nagy gyülekezet, igazi kihívás a lelkészi hivatás szempontjából, tehát a vonzó ajánlat elhangzása után, már csak azt kellett kiderítenem, hogy melyik döntés helyes az Isten szerint is. Mit akar az Isten, merre vezet? Több hónapig vívódtam, imádkoztam és gondolkodtam. Az is fontos volt, hogy férjem is találjon munkát, itt Orosházán. Ez is sikerült, ő lett a művészeti iskola igazgatója.
−Mielőtt ideköltözött mit tudott a városról? Járt már Orosházán korábban?
−Nagyon keveset tudtam róla, bár a gyökereim ide is vezetnek, hiszen az édesanyám alföldi születésű. Többször jártunk itt mielőtt döntöttünk, és az orosháziak befogadásáról, megelőlegezett szeretetéről sokat mesélhetnénk, a sok mosolytól elkezdve a vendégszoba vázájában illatozó rózsacsokorig. Sok tárgyalás és mérlegelés eredménye, hogy ezt a döntésemet Isten kezébe tudtam tenni, s Ő megadta a választ. Hiszem, hogy maga Isten jelölte és jelöli ki utamat.
−Hogy érzi magát nálunk?
−Kezdetektől fogva nagyon sok szeretetet és befogadást találtunk itt férjemmel együtt, annyira nyitottan fogadtak és tapasztalom azt, hogy nagy szükség van a munkámra. Nagyon szeretem a hivatásomat, a lelkészséget, és itt én azt gondolom, mindent tudok kamatoztatni, amit eddig tanultam és tapasztaltam. E pár hónap bizonysága annak, hogy otthonra leltünk. Nagyon sok szeretetteljes emberrel találkoztunk az evangélikus gyülekezeten belül és kívül is. Értékes, építő találkozások, alkalmak, beszélgetések résztvevői lehettünk. Hálásak vagyunk Istennek is ezért.
