Húsz izlandi fiatal érkezett városunkba múlt vasárnap négy felnőtt kísérő társaságában, ők mind a helyi evangélikus gyülekezet vendégei. Bő nyolc éve ápol jó kapcsolatot a reykjavíki és az orosházi testvérközösség, ennek gyümölcseként június végén a mieink repültek ki a szigetországba, most pedig az orosháziakon volt a sor, hogy viszonozzák a kapott kedvességet.
A búcsúzáshoz közeledve pénteken barátságkarkötőket fontak és ajándékoztak egymásnak a magyar és izlandi fiatalok. Ki-ki a saját nemzeti zászlójának színeiből fonta meg azt, majd fel is kötötték az elkészült remekműveket új barátaik csuklójára. Kellett már egy kis egy helyben ülős délelőtt is, tartalmas volt ugyanis a hét, rengeteg csavargós programot zsúfoltak bele a vendéglátók a szűkös időkeretbe.
– Vasárnap érkezett a csapat, de már szombaton repül is vissza – mesélte Bacsurné Nagy Ildikó szervező. – Azért igyekeztünk egy kicsit megismertetni a vendégeinket a magyar kultúrával. Segítségünkre volt Dudás Róbert hagyományőrző, aki a 6.-8. századi magyar öltözeteket, fegyvernemeket mutatta be interaktív módon. A fiatalok íjászkodhattak, felpróbálhatták a régi korok ruháit, sőt, a közelharc során használt fegyvereket is kézbe vehették. Néhány napja itt, a gyülekezeti ház udvarán Nagy Ádám és Bokorné Kecskeméti Ildikó volt a vendégünk, Ádám citerázott, Ildikó pedig közben népdalokat énekelt nekünk népviseletbe öltözve. Ádám ezután a karikás ostor-csettintést is megmutatta az izlandiaknak, sőt, a bátrabbak ki is próbálhatták azt, akárcsak a magyar konyha ízeit. Az izlandiaknak készített menüben igazi klasszikusok szerepeltek, úgy mint zsíros kenyér lila hagymával és pirospaprikával, lángos, bográcsban főtt paprikás krumpli, palacsinta, bundás kenyér – ennek egyébként óriási sikere volt, azonnal ráraboltak, amint elkészült a következő adag –, halászlé túrós csuszával és házi nudli.
Az izlandi vendégek strandolni is voltak, Tótkomlósra utazott át a csapat, már csak a vonatozás kedvéért is. Náluk ugyanis nincs se metró, se villamos, se vonat, így ezt is ki kellett próbálniuk. Szarvason meglátogatták a helyi templomot, amelyet Lázár Zsolt esperes mutatott be nekik, majd megnézték együtt a Körösvölgyi Állatparkban a jellegzetes helyi állat- és növényvilágot is. Örömmel fedezték fel a kiállításon azokat a bogarakat, amelyekkel már korábban is találkoztak az itt töltött idő alatt. Náluk ugyanis nem jellemző, hogy ennyiféle és ekkora számú rovar él együtt az emberrel. Kezdetben féltek is a hat- és nyolclábúaktól, de megszokták őket, akárcsak a hőséget.
– Itt sokkal melegebb van, mint amihez Reykjavíkben hozzászoktunk – mesélte Bryndís, akit arra kértünk, fogalmazza meg, miben más az ő otthona és a miénk. – Az emberek többsége is máshogy néz ki, nálunk szinte mindenki szőke, itt viszont sokaknak van sötét haja. De az itt élők kedvesek, Orosháza is nagyon szép, ha hazamentünk, mindenkinek ajánlani fogom, hogy látogasson el ide. A magyar ételek is ízlettek. A legfinomabb a paprikás krumpli volt, ezt otthon biztosan el fogom majd készíteni a családomnak.
– Tetszenek az épületek, a kockára vágott fák, olyan, mintha a Minecraft világában sétálnék – kezdte Herdís. – Imádom ezt a sok fát és főleg azt, hogy ebben a nagy hőségben árnyékot adnak. Szeretnék még egy hétig maradni, hogy jobban körülnézhessek, több dolgot kipróbálhassak. A magyar ételek szerintem nem annyira ízesek, mint a mieink, viszont itt ettem életem legjobb fagyiját.
– Nekem az az egyik legfurcsább, hogy itt több épületen van villámhárító. Nálunk ez nem jellemző. Itt vastagabbak is a házak falai, talán ezért is van bennük jóval hűvösebb, mint kinn a levegőn – mesélte Elvar. – Ami nekem még különös, hogy itt az emberek szinte mindennap készítenek levest, és hogy még a leves után főételt is képesek enni. Nálunk ugyanis a leves főételnek számít.
Sok-sok apró különbség, amelyeken jókat lehet mosolyogni, és amikből lehet akár tanulni is.
Amikor Szigethy Mátyás júniusban Izlandon járt, a táj szépsége mellett megfigyelt több érdekességet is. Ezek közül az egyik az emberek pozitív, önbizalomban gazdag gondolkodásmódja volt. Sok szempontból más világ az övéké, Izland egy szigetország, amin működő vulkánok és gejzírek váltják egymást, nem csoda, hogy egészen más az emberek mentalitása.
– Az, hogy a fiatalok együtt töltenek egy hetet, rendkívül jó nyelvgyakorlat – emelte ki Bacsurné Nagy Ildikó. – Az angol a közös nyelv, ezt használják folyamatosan, bár kintlétünkkor az izlandiak is sok kifejezést megtanítottak nekünk, és most mi is jó néhány magyar szóval engedjük haza őket. Emellett az is hatalmas előny, hogy a fiatalok megpróbálnak alkalmazkodni egy másik kultúrához, megtanulják elfogadni egymást, és tolerálni a másságot. Ehhez ki kell lépniük a komfortzónájukból, de megéri, mert egy másik nemzet megismerése rengeteg érdekességet tartogat.
Mindez egy Erasmus pályázatnak köszönhetően valósult meg.
Kiemelt kép: Fotó: Orosházi Evangélikus Egyházközség gyűjteménye
