Hét katona neve olvasható a márvány emléktáblán a rákóczitelepi temetőben.
A Magyar Nemzetőrség a Történelmi Vitézi Rend és a Szent György Lovagrend szervezésében Hősök napi megemlékezést és sírkőavatást tartottak a rákóczitelepi temetőben – áll Lenkei György beszámolójában.
Az 1944. október 4-én hősi halált halt katonák sírjánál gyűltek össze az emlékezők. Az alkalomra a rendezők saját erőből felújították a sírt és márvány emléktáblát avattak, melyen a 7 katona neve olvasható. Koszorús Oszkár beszédében felidézte az 1944 őszi harci eseményeket, mely során hősi halált halt ez a 7 katona. Megemlítette azokat a rákóczitelepi embereket, akik a harcok elvonulása után ide, közös sírba temették őket, minden különösebb szertartás nélkül. 1945-1948 között az MNDSZ asszonyai és rákóczitelepi evangélikus lelkész emlékezett meg róluk a hősök napján.
– Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért – idézte Jézus szavait Laczki János evangélikus lelkész (János evangéliuma 15. fejezet 13. verse). Ezzel utalt arra az önfeláldozásra, melyet e 7 katona vitt véghez a hazáért és bajtársaikért. Beszédében kitért arra, hogy a háború megítélése ma is megosztja a társadalmat: vannak, akiknek nem tetszik, hogy az elhunyt hősökre emlékezünk – immár szabadon – akik kötelességüket teljesítették, a hazát védték.
Két nyugdíjas parókus a Makkabeusok könyvéből idézte a hősökről szóló részt, kiemelten szóltak arról, hogy az élet áldozata a legkülönlegesebb érték, különösen ha azt a hazáért hozzák, mint tették ezek a honvédek. A szertartás végén szentelt vízzel öntözték meg a sírt, majd koszorút helyezett el a Magyar Nemzetőrség a Történelmi Vitézi rend és a Szent György lovagrend, az Airsoft csapat, majd a telepi iskolások helyezték el virágaikat. A rendezvény díszőrségét a szegedi 1. Magyar Királyi Honvéd hagyományőrzők egyesülete biztosította. A megemlékezés a Szózat és a Székely himnusz közös eléneklésével zárult.
