Ökvös András alkotásaiból Tavaszi tárlat címmel kiállítás nyílt a Városházi Galériában.
A csütörtöki megnyitón Koszorús Oszkár helytörténész méltatta az alkotó tevékenységét, munkásságát. A művész motivációjáról szólva, a miértekre keresve a választ, Koszorús Oszkár egy párhuzamot mesélt el.
– A neves író -költő – festő, Kassák Lajos 1942-ben megkérdezte Egry Józseftől, miért fest? – „Hát festek. Hát tudja a nyavalya, hogy miért festek! Hát festek, mert ez az életem… Hiába zárnának be minden eszköz nélkül, én akkor is festenék. Nem vászonra festenék, és nem foglalnám keretbe, de magamban mindig festenék” – vallotta Egry József, a Balaton szerelmese. A hét elején meglátogattam Ökvös Andrást, műteremmel ellátott tágas, Aradi utcai családi házában, beszélgettünk és kérdeztem tőle, miért fest? – Nem magamnak festek, alkotásaimmal szeretnék másoknak örömöt szerezni. Mikor reggel fölkelek, jönnek az ötletek, aztán nekiállok, igyekszem azt a legjobb tudásom szerint megcsinálni. Ez ad értelmet az életemnek – válaszolta.
Nem adatott meg neki, hogy anyagi gondoktól mentesen, csak a festészetnek, a művészetnek élhessen. Saját bőrén érezte az 1950-es évek sivár világát, a nélkülözést, megtapasztalta a kétkezi munkások egyhangú és küzdelmes mindennapjait. Gyermekkorától kezdve kitartóan dolgozik, hogy az általa kitűzött célt, hogy elismert festővé váljon, elérje. Elsajátította a festői mesterség csínját-bínját, végigjárta a festészet minden stílusirányzatát.
Ökvös András képei érthetőek, derűsek, bensőségessé varázsolják azt a környezetet, ahova elhelyezik. Nem a valóságot utánozza (azt mondja, arra ott a fényképezőgép), igyekszik saját keze munkájával új világot teremteni, a maga útját járni. Nyitott szemmel jár a világban, szeret festeni. Arra törekszik, hogy minőségi munka kerüljön ki a keze alól. A tavaszi tárlat az utóbbi két-három esztendő terméséből válogat, szerteágazó témafelvetéssel, az anyag gerincét mégis a női aktok sorozata adja.
A tárlat június 10-ig tekinthető meg a Városházi Galériában.
