Nyírják a birkákat a Körös-Maros Nemzeti Park Sóstói telephelyén – a 200 racka-, és 200 cigájaanya mellett ürüket és kosokat nyírtak hétfőn és kedden a rutinos nyírók.
A birkanyírás ideje hazánkban hagyományosan az április–májusra tehető. A télire növesztett, védelmet nyújtó bundát lenyírják még a legelőre kihajtás előtt, juhok a hidegebb idő beálltáig újabb bundát növesztenek.
A Sóstói telepen rutinosan dolgozott a négy nyíró, és az öt fogó: alacsony és széles nyírópadra fektették az összekötözött lábú juhot és nyírógéppel lenyírták a bundát. Két-két és fél nap alatt végeznek a rackák és cigáják nyírásával, a juhok nem mindig tanúsítanak birkatürelmet, így jól jön az erős kéz, és a gyakorlat. A nyírónak az állat testi épsége mellett ügyelnie kell arra is, hogy a bunda lehetőleg egyben maradjon. Gránicz Imréné mintegy 40 éve nyírja a birkákat, szereti ezt a munkát, noha nem tartozik a könnyű kenyérkereset körébe. A szakmát már nem sokan tudják, Grániczné még lánykorában tanulta ki, édesapja juhász volt, innen az állatok iránti szeretet.
A juhok nyírása közben sort kerítünk az állomány állategészségügyi vizsgálatára: elvégezzük a szükséges kezeléseket, a külső és belső élősködők elleni védekezést, és egy létszámellenőrzést is tartunk – tudtuk meg Menezdorf Jánostól, a Körös-Maros Nemzeti Park Sóstói telephelyének vezetőjétől. A gyapjú jelentősége a ruházkodásban, a lakástextíliák terén régen sokkal nagyobb volt, mint most, egykor többek közt suba, kalap, szőnyeg készült belőle. – A régebben értékesebb alapanyagot ma már nehéz értékesíteni, az őshonos cigája bundájánál még nehezebb eladni a durvább rackabundát. Jelenleg van egy hazai felvásárlónk, ő viszi el a lenyírt gyapjút, a rackáké körülbelül 400 kg lett, a cigája 550-600 kg – összegezte Menezdorf János.
A juhokat hagyományosan Szent György napján (április 24.) hajtják ki a nemzeti park munkatársai.
