Tóth Erika, az orosházi és a tiszakécskei művelődési központ volt igazgatója méltósággal viselt, hosszan tartó, súlyos betegség után, 49 éves korában elhunyt.
Sokszor nem értjük, miért játszik velünk furcsa, kegyetlen játékot az élet. Nincs válasz arra, miért éppen Te, a mindig életvidám, csupa mosoly és lelkesedés, a nagy szervező, az örökké tevékeny ember kellett neki, hogy minden célodat és reménységedet elragadva évekre bezárjon egy szobába, és hosszú, lassú haldoklásra kényszerítsen. Szemünk láttára enyészett el a tested, de a lelkedet, a tiszta gondolkodásodat nem engedted legyőzni. Te nem adtad fel soha! Honnan volt benned ennyi erő?
Rövidre szabott életed során oly sokat elvett tőled a sorsod, annyiszor kellett mindent újra kezdened, de a méltóságodat, azt, amit emberi tartásnak hívunk, soha nem vehették el tőled. Ízig-vérig népművelő voltál, előbb itt, Orosházán, majd közel nyolc évig Tiszakécskén. Az a fajta népművelő, aki tudta, hogy fontos az, amit tesz, és ezt képes volt elhitetni másokkal is.
Huszonnyolc éven át nem törte meg a lelkesedésedet a hivatásod iránt semmi, és csak a betegség kényszeríthetett rá arra, hogy végleg kilépjél a kultúrház ajtaján. A munkád mellett a barátaid voltak számodra a legfontosabbak. Évtizedeken, országrészeken és országhatárokon átívelő barátságok éltettek a betegséged ideje alatt is.
Nagyon tudtál, és nagyon szerettél élni. És mivel csak ebben a földi létben hittél, nehéz volt elszakadnod tőle. Könnyebb lett volna, ha van hited. Remélem, most utoljára mégis nekem lett igazam, és valahonnan föntről vagy egy távoli csillagról mosolyogva integetsz felénk. Bárhogy is van, bárhogy is fáj, mi már elengedtünk téged. Menj békével az új utadon, Erika!
Búcsúztatása április 14-én 12 órakor lesz az orosházi Felvégi temetőben.
