Darvas Józsefről folytattak eszmecserét a Táncsics Klubban.
Földes György akadémiai doktor, a Politikatörténeti Intézet főigazgatója volt a vendége március 30-án a Demokrácia, Szolidaritás, Esélyegyenlőség Alapítvány által szervezett Táncsics Klub legújabb előadásának. A Pacsirta utcai Pártok Háza nagytermében nem túl nagy érdeklődés mellett megtartott Falutól a városig – Száz éve született Darvas József című előadáson Orosháza szülöttének életútját, irodalmi és politikai munkásságát elemezték.
Az este moderátora, Bod Péter újságíró bevezetőjében kiemelte, hogy nem részletes életrajzi bemutatót terveztek. Darvas életét, irodalmi és politikai munkásságát veszik górcső alá, nem kikerülve az őt jellemző kettősséget sem. Elmondta, a címadás sem véletlen, hiszen Darvas az orosházi faluszéli nyomorból került Budapestre, a miniszteri székbe.
A beszélgetés előtt Földes György kérdésünkre Darvas Józsefet Orosháza kiemelkedő értelmiségi szülöttének nevezte, aki a magyar irodalomban, közéletben meghatározó szerepet játszott, és a népi írók mozgalmának első hullámának képviselője volt. Úgy fogalmazott, személyisége alkalmas arra, hogy újragondoljuk a XX. századi történelmünket, és az értelmiségi hivatást, az alkotó tevékenységet. Meglátása szerint a jelenkor értelmiségének kötelessége, hogy azt a tudást, amit létrehozott, továbbadja.
– Darvas József megítélése kettős. Aki a politikával szoros kapcsolatban áll, annak mindig szembe kell néznie a kritikával is. És van mit kritizálni Darvas politikai tevékenységében, különösen azért, mert a legfontosabb politikai pozíciót az 1950-es évek elején, az államszocializmus legrosszabb, legdiktatórikusabb időszakában töltötte be. Ugyanakkor a kulturális forradalom híve volt, azt vallotta, hogy a néphez el kell juttatni a művelődést, ezért a népi kultúra gazdagítása érdekében nagy szerepe van – mondta Földes György.
Szerinte az irodalmároknak, esztétáknak kötelessége, hogy elválasszák Darvas írói és politikai munkásságát, azonban ez korántsem egyszerű feladat.
– Az ember életében nincsenek kínai falak, az egyik tevékenység inspirálja a másikat. Sokan azt mondják, aki ír, az ne vegyen részt a közéletben. De amikor egy kultúra veszni látszik, és jön helyette egy másik, akkor különösen élesen merül fel, hogy a kultúra művelői segítik-e az embereket abban, hogy legyen saját kultúrájuk. Magyarországon most 3 millió ember kifejezetten kulturális elnyomásban él, és nincs felszerelve azokkal a szellemi fegyverekkel, amik az érdekei megvédéséhez szükségesek és az emberibb tartalmasabb életet jelentik. Ezért az olyan értelmiségiek szerepe, akik egész életüket alárendelték annak, hogy a művészetükkel és a közéleti szerepükkel is a népet szolgálják, felértékelődik – fogalmazott Földes György.
