Van értelme dolgozni – ezt az összegzést mondom ki a táncpedagógusok helyett, akik a művészeti iskolában tanítanak. A több száz gyerek, aki bemutatkozott a szombati táncgálán, ezt bizonyította.
Koncentrált, komoly munkát, ugyanakkor alkotást, teremtést láthattunk a koreográfiákban, amelyek révén a gyerek, mint anyag formálódik, egyre nemesebb textúrái alakulnak ki, mélyülnek el. Az ötéves, akinek a kezébe kismackót adnak, hogy biztonságban érezze magát, a tini, aki bőrdzsekiben vadul, és a kész fiatal felnőttek feszes mozdulatai mind azt mutatják: mekkora befektetett energia van egy ilyen bemutató mögött. Szakértelem, türelem, kitartás, empátia, ember- (gyerek-) ismeret, esztétikai érzék, és még sorolhatnám.
Gulyás Miklós, Horváthné Kriczki Zita és Keresztesné Deák Andrea keze alá az általános és középiskolások csoportjai kerülnek, és a társas, vagy a modern tánc stílusának megfelelően nevelkednek a művészeti iskola égisze alatt: igényesség, kreativitás övezi ezt a munkát. És, mint látjuk, eredmény. A felvezető szövegekből megtudhatjuk, mennyi sikeres verseny van mögöttük, ami azt az igényt is mutatja, hogy nem szűnő megmérettetési vágy van tanárban, diákban egyaránt.
De ne feledjük a szülőket se, az ő áldozatuk is kell ahhoz, hogy több legyen ez a képzés, mint amit a naplóba bevezetnek. Ők biztosítják, hogy a délutáni foglalkozásokon a gyerekek rendszeresen ott legyenek, a versenyekre eljussanak, netán felajánlanak újabb ruhák varratásához segítséget, pénzt. Minden koreográfiához színes ruhák, szépen fésült frizurák, nos, mindenki komolyan vette a bemutatkozást. Büszke lehetett mindenki, akinek része volt a táncgálában!
