Az Orosházi Fidelitas gyertyagyújtással és ünnepi műsorral tisztelgett a ’48-as hősök előtt.
A művelődési központ Kossuth utcai lépcsőjénél gyülekeztek szerda este az érdeklődők a Fidelitas ünnepségére. Mintegy 50 ember jött össze, hogy meghallgassa az est szónokát. De előtte elénekelték a himnuszt, majd meghallgatták Csizmadia Kristóf szavalatát.
Ágh Péter, a Fidelitas elnöke, országgyűlési képviselő ünnepi beszédében úgy fogalmazott; bármilyen célunk is van az életben, azt csak úgy tudjuk elérni, ha van elég elhivatottságunk, bátorságunk végighaladni az úton. A gyáva ugyanis elcsügged, a kishitű összeroppan az élet terhe alatt. A bátor viszont azt tartja, hogy a tűrés, a szenvedés csak előkészület egy jobb jövőhöz.
– Bátor emberek nélkül a történelem csupán helyben topogna, így a magyar nemzet életében sem lett volna az államalapítás, nem harcoltunk volna a tatárral, a törökkel és nem harcoltunk volna a szabadságunkért 1848-ban és 1956-ban. Lehet, hogy százak súgták a hősök fülébe, hogy nem merjétek, ne tegyétek, nektek ezt nem szabad, azonban ők mindig legyőzték a saját félelmeiket – mondta.
Szerinte a bátor ember akkor is cselekszik, amikor mások nem mernek, ezért tisztelet jár azoknak a bátraknak, akik mertek a szabadságért harcolni és kiálltak a magyarok ügyéért.
– Ez a nemzet csak akkor tud fent maradni, ha az előttünk járók példáját követve a fiatalok szeretik hazájukat és tenni akarnak érte. Az előző nemzedékek bátrai lehetővé tették számunkra, hogy felemelt fejjel tudjunk nézni a jövőbe.
Kiemelte, hogy 1848-ban nem csak a feudális viszony szűnt meg örökre, hanem az akkori vezetők kiselejtezték a régi világ dohos törvényeit, kiváltságait, visszahúzó dogmáit, és új rendszert alkottak, amely később is szilárdan állt a lábán. Szerinte összefogással ma is bármit legyőzhetünk ami gátol a felemelkedésben és újra olyan céljaink lehetnek, ami naggyá tesz egy nemzetet.
Úgy fogalmazott, hogy a márciusi hősök szobrain egyfajta fennköltség látszik, pedig akkor ők is huszonéves, tettre kész fiatalok voltak, akik szerették az életet, a szerelmet és a szabadságot, amiért tenni is hajlandóak voltak, amikor eljött ennek az ideje.
– Hátrálás helyett kiállás egymásért, erre tettünk esküt egymásnak a szabadság iránti szeretetből fakadóan, a bátorsággal felvértezve, a rabok tovább nem leszünk szavakkal. A március 15-i eskü olyan fogadalom, amellyel 1848 óta minden magyar tartozik minden magyarnak. Itt vagyunk most is, hogy megmutassuk, hűek vagyunk az eskühöz. A nemzet közös esküje azt jelenti, hogy minden magyar ki fog állni minden magyarért, és minden magyar közösen, együtt, ki fog állni Magyarországért – zárta beszédét Ágh Péter.
A beszéd végén Laczki János evangélikus lelkész mondott áldást és imát, majd Nagy Krisztina énekművész produkcióját hallgatták meg a megemlékezők, akik a Szózat eléneklése után mécseseket helyeztek el a Petőfi szobor talapzatán.
