„Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak” – véli Bartók Anikó az alkotásról.
Bartók Anikó pedagógus kiállításán sok ismerőse, kollégája vett részt és köszöntötte a Városházi Galériában a tárlat megnyitóján, november 24-én, a méltatást Jakóné Mihály Brigitta, a Vörösmarty iskola igazgatója mondta.
„Bartók Anikó Orosháza szülötte, és a Vörösmarty iskola tanítója, több mint húsz éve. Saját elmondása szerint gyermekkora óta szeret rajzolni. Az utóbbi tíz évben kezdett el komolyabban foglalkozni a különböző technikákkal. Kezdetben akvarelleket festett, mostanában inkább a grafika felé fordult az érdeklődése, képeit tussal készíti, leginkább tájképeket szeret rajzolni.
Irigylésre méltó az a tehetség, amivel rendelkezik: képes meglátni a hétköznapiban a különlegest, a középszerűben a legjobbat, az átlagosban a kiemelkedőt. Talán ez a képesség teszi nemcsak kiváló pedagógussá, de tehetséges művésszé is.
Azt írja önéletrajzában, hogy a művészet csodálatos dolog. Minden kép készítésénél megérinti az alkotás lelki békéje és végtelen nyugalma. Amikor alkot, számára megáll az idő, minden megszűnik körülötte. Csak ő van, a papír és a toll. Semmi sincs a világon ehhez fogható. „Amikor rajzolsz, akkor a saját világodba kerülsz, a saját alkotásodba. És nincs annál jobb világ, mint amit te alkottál magadnak” –írja. Szép ez a világ. Nyugodt és kiegyensúlyozott, egyszerű és természetes. Olyan ember képei, aki szereti a szépet és szereti megosztani másokkal is.” A művészet lemossa a lélekről a mindennapok porát.”- írja Picasso.
Mint autodidakta, nem tartozik semmilyen művészeti csoporthoz sem, igyekszik a lehetőségekhez képest minél többet tanulni, új technikákat kipróbálni. „Nincs összetett filozófiám, – írja – csupán szeretem látni a szépet, azt megragadni, és továbbadva egy pici örömöt szerezni környezetemnek, és önmagamnak.
Jó tudni, hogy gyermekeinket ilyen gondolkodású pedagógusok tanítják. Talán Bartók Anikó képei, gondolkodása megtanítja a gyerekeket is a szépség élvezetére, a természet csodáira, az élet apró örömeinek élvezetére. Ne az anyagi javakat tekintsük boldogságunk forrásának, hanem az igazi értékeket: a szeretetet, a tudást, a szépséget, az emberséget. A pedagógus művészt két szenvedély hajtja: az egyik maga a tevékenység szeretete, szenvedélyes művelése. A másik az a késztetés, hogy ezt a tevékenységet, az alkotás örömét megossza, és megtanítsa az arra vállalkozóknak. Nagyon szeretem azt a kollégát, aki miatt büszke lehet az ember arra, hogy pedagógus. Gárdonyi Géza szavaival élve: „Ami a szívből jön, a végtelenségből jön, s ami a végtelenségből jön, mindenkinek kincse. A szív művei halhatatlanok.”
Bartók Anikó képein keresztül átsüt a tájhoz, a szülőföldhöz, a hazához való ragaszkodás. A táj szépsége és annak továbbítása, az érzelem megragadása és annak átadása, az alkotás öröme és annak megosztása – fő célja munkásságának.
