E két jelző mindenképpen igaz eleink eledelére, ha csak azt a három étket nézzük, amit a múlt hét végén elkészítettek a múzeumban.
– Korábban megállapították: egyik kiemelkedő stratégiai pont a városmarketing szempontjából a gasztronómia – mesél az ötlet eredőjéről Rózsa Zoltán igazgató. – Orosháza természeti adottságai, földrajzi környezete jó alapot teremt erre alapanyagok terén is. Az évszakokhoz kötődően rendezünk alkalmakat, most borlevest, juhtúrós köleskását és ún. „töltikét” készítettünk.
– Kutatásainkkor csak történeti forrásokra hagyatkozhatunk, amikor a 18. századi főzési és táplálkozási szokásokat vizsgáljuk – mondja Erostyák Zoltán néprajzkutató. – Innen ismerjük meg a használt eszközöket, módszereket, alapanyagokat, fűszereket, ezeket összhangba hozva az orosháziak természeti viszonyaival, következtetni tudunk arra, hogyan főztek, mit ettek eleink. Például a borleves nem véletlen, hiszen tudott, hogy a Szőlő körúttól északra szőlősök voltak, és azt is említik a források, hogy a megyében a legjobb borok Orosházán voltak – vélhetően a dunántúli ősök hozták magukkal a hagyományt.
De mit mond ezekről az ételekről a főzőmester?
– A fűszerek terén nem találjuk a mai magyar konyhát jellemző paprikát, annál inkább a zöldfűszereket: bazsalikom, kapor, kakukkfű, csombor – tudjuk meg Szilasi-Horváth Tamás főzőmestertől. – Semmiképpen nem a reformkonyha elemei találhatók ebben a konyhában, de például régen mangalica zsírral főztek, ami egészséges. És ne feledjük, akkoriban az emberek sokkal több fizikai munkát végeztek, ahhoz igazodott a táplálkozásuk is.
A témához kapcsolódik a TörténÉSZ klub soron következő előadása. A XVIII. századi orosházi táplálkozáskultúráról Erostyák Zoltán tart előadást október 26-án 14.15-től a Táncsics gimi társalgójában.
