Így magyarázta Závada Pál első regényének sikerét orosházi író-olvasó találkozóján.
– A rádió, a tévé is odafordult felé, ma ennek a tizede sincs meg, ha ma születne meg, nem lehetne ekkora siker. Volt filmgyártás, ami mára megszűnt, így lehetett belőle film, és ez hozta a nagy példányszámot is.
A József Attila-, és Kossuth-díjas író a Demokrácia, Szolidaritás, Esélyegyenlőség Alapítvány meghívására érkezett városunkba, a Művészetek Házában mintegy ötvenen hallgatták beszélgetését Bod Péter újságíróval. Az alapítvány új fóruma, a Táncsics Klub keretében szervez nyilvános rendezvényeket a kultúra, tudomány és közélet területén.
Závada Pál a Jadviga párnája című regénye megírásáról, sikerének okairól, az abból készült film forgatásáról (is) mesélt, majd a Milota című, második regénye kapcsán arról is szólt, hogyan élte meg, amikor a siker után újabb munkába fogott.
– Nem tudom, hogy kell sikeres filmhez forgatókönyvet írni, nem tudom, hogy kell sikeres regényt írni. Én csak teszem a dolgom, azt csinálok, amit tudok. Nincs időm, se kedvem az elvárásokkal foglalkozni. A siker kapcsán rájöttem, azzal, hogy megírtam egy könyvet, nem léptem feljebb semmilyen lépcsőn, hogy ugyanott vagyok, mint az előtt, és mindent nulláról kell kezdenem. De nem a siker nyomasztott, hanem, hogy abból a nagy katyvaszból, ami a fejemben van, egy rendes regény legyen.
A szociológia területéről érkezett, tótkomlósi születésű író a szűk szakmai ismeretség után, 43 évesen írta meg a Jadviga párnája című, Év Könyve-díjas (1998) regényét.
