A nyáron a Szántó Kovács János múzeumban kialakítottak egy sötétszobát, hétköznapi tárgyakkal,- ágy, fotel, fogas, pad, monitor, egy tálkában zöldségekkel, kis tégelyekben illatanyagokkal -, hogy oda bárki belépve megismerhessen egy másfajta világot: a vakok életét.
A bátraknak a tájékozódásban Hack János vak fiatalember segít. Valóban egy másfajta világot ismerhet meg az, aki vállalkozik arra, hogy végigmegy a sötét szobán – ráadásul bekötött szemmel. A terembe lépve szokatlan helyzet alakul ki, egy vak emberre bízzuk magunkat, és mi még bizonytalanul csetlünk-botlunk, és tapogatózunk a sötétben, János nagy biztonsággal közlekedik és segít bennünket. Ahogy mondta „ a sötétben én otthon vagyok!”
Néhány képviselő és városvezető- Németh Béla, Rucz József, Kovács Árpád, Zalai Mihály, Csizmadia Ibolya és dr. Dancsó József- arra vállalkozott szerdán, hogy végigmegy a sötétszobán. A vakszobából kilépve néhányukat arról kérdeztük, milyen érzés volt megtapasztalni ezt a másfajta világot?
– Érdekes és tanulságos tapasztalatokat szereztem, sokkal nagyobb hangsúlyt kap a tapintás és szaglás – osztotta meg tapasztalatait Csizmadia Ibolya alpolgármester. – Ezek után biztos, hogy másként fogok gondolni egy látássérült emberre, ha meglátom az utcán, mert most már át tudom valamilyen szinten érezni, hogy milyen életet élnek nap mint nap. Nagyon fontos az, hogy megismerjük a látássérült emberek életét, mi mindenre kell figyelniük a mindennapokban.
Azt már a város első embere, dr. Dancsó József mondta el; régi kedves ismerőse Hack János, akinek az élete mindannyiunk számára példaértékű, megmutatja, hogy egy vak ember hogyan tud beilleszkedni a látó emberek mindennapi életébe.
– Úgy gondoltam, ezzel is ki tudom fejezni szolidaritásomat, hogy János hívó szavára eljövök és ilyen formában igyekszem megtapasztalni, hogy a vak embertársaink mit élhetnek át a mindennapokban. A vakszobában tapasztaltak megérintettek. Számomra az volt a legnagyobb felismerés, hogy a fejmagasságban lévő tárgyak, eszközök mekkora veszélyforrást jelentenek egy vak ember számára. Egyébként a tárgyak felismerése nem volt igazán nehéz. Egyedül a fahéj okozott némi gondot, mert nem is igen használom és nem is szeretem. De az érzékszervek ebben a helyzetben kifinomultabbá válnak- összegzett a polgármester.
– Mindig szükség van arra, hogy az ember egy kicsit más szemszögből is lássa, úgymond megtanulja látni az életét, mint eddig – mondta Kovács Árpád. – A vakszobába lépve bizonytalanság fogott el, nem éreztem a teret, és nagyon érdekes volt, hogy látóként egy vak ember segítségére szorultam, és hogy ő milyen biztonsággal vezetett engem. A tárgyak nem, de az illatok felismerése nehezebb volt. A mindennapokban másságnak tekintjük a vakságot, bár ez is hozzáállás kérdése, mert ha bemegy egy ember egy ilyen sötét szobába, akkor mindjárt ő lesz más.
Hack János elmondta, a vakszoba célja, hogy megmutassa az egészséges embereknek, hogyan élnek a látássérült, vak emberek. Az elmúlt időszakban gyerekek és felnőttek is egyaránt ellátogattak az elsötétített szobába.
– Nagyon sokan elgondolkoztak a vakok életén, miután tettek egy sétát a vakszobában. Többek számára így tudatosult csak igazán, hogy bár egy kis segítséggel, de a vakok is élhetnek ugyanolyan teljes életet, mint a látó emberek. Ami komoly tapasztalat volt számomra, hogy egy látó ember kevésbé bízik meg egy szintén látó emberben, mint mi az egészségesekben- hangsúlyozta Hack János.
