Első önálló színházi bemutatóját tartotta szombaton és vasárnap este a (F)apácák Énekstúdió. A Légy jó mindhalálig című musicalt adták elő a Székács evangélikus iskola sportpályáján felállított színpadon.
Felföldiné Tóth Erika korhű hangulatot idéző igényes díszletei szolgálták a történet színpadi megjelenítését, az előadás minden egyéb aspektusáért Nagy Krisztina vállalta a felelősséget, sok-sok segítővel a háta mögött.
Talán éppen ezt kell kiemelni az esemény kapcsán: azt a közös munkát, a zene, a művészettel való közösségteremtés értékét, amelynek hiányáról manapság gyakran beszélünk. Nagy Krisztina maga köré gyűjtötte az énekelni szerető fiatalokat, azok családjait, és a székpakolástól a díszletek felállításán, leszedésén át a jelmezek és kellékek minden ügyes-bajos dolgáig a „magad uram” elv szerint működtek. Előadás előtt és után kis szerep és nagy szerep együtt dolgozott az izguló-örülő szülővel. A fiataloknak sokat jelentett a musical létrehozásának folyamata, volt szerencsém ezt a kulisszák mögött megtapasztalni, és igen, figyeltek, aggódtak egymásért a takarásban, és segítették egymást a közös cél érdekében. Ezt jó volt látni.
Emiatt bocsánatos az, hogy bizony a dalok olykor még nehéz feladatnak bizonyultak a tanítványoknak, a hideg esték próbára tették a nézőket a hosszú jelenetek alatt, amelyeket keményebb dramaturgiai döntésekkel érdemes lett volna sűríteni, és a karakterekből fakadó feszültséggel, játékkal megtölteni.
Kétségtelen, hogy a jó zene helyenként sodorta a hallgatóságot, de éppen ez szolgált ellenpontként a prózai részek tempójának. Ha a néző elfogadta az első percekben, hogy az alkalmi társulat jó része lány, akkor nem volt a nemcserével baja, ha viszont a ragyogó tekintetű, színpadra éhes lányokba nem tudta belelátni a debreceni kollégium fiú lakóit, akkor hiányérzete maradt.
És voltak persze olyan tehetségek, akik minden körülménytől függetlenül kivívták a nézők csodálatát: a főszereplő Csizmadia Réka (Nyilas Misi) olyan bájjal és egyszerűséggel vitte végig a szerepet, hogy nem hagyott kétséget a felől, ő érdemelte meg a nagy feladatot. Nagy szívre vallott Halupa Zoltán (Valkay tanár úr) játéka is, szépen hozta Töröknét Seres Angelika. Nagyon jó volt Bakos Bettina hangjával eljönni az előadásról, (pár év múlva tán a vénkisasszonyt is jobban meg tudja érezni, most még fiatal hozzá), másnap is visszacseng fülünkben a Doroghy család dallama, Sanyika (Keresztes Patrik) ostoba játékossága. Kemény volt a tanári kar az ítéletnél, jól megfogták, átadták az üzenetet a jelenetben szereplő lányok.
Remélem, a szereplők az előadásban való részvétel kapcsán is megerősödtek abban a hitükben, hogy az élet szép, az élet minden…
A (F)apácákat itt lájkolhatod Facebookon.
