Interjú Vándorfi Lászlóval, a Pannon Várszínház rendezőjével.
Sokakat érdekelt a Hotel Menthol című musical, az Orosháza Fesztiválon telt ház előtt játszotta a veszprémi Pannon Várszínház társulata. Színvonalas előadást láthattunk, hibátlanul elénekelt ismerős rock and roll melódiák csendültek fel, melyeket a közönség először csak szolíd tapssal jutalmazott, majd sokan szinte táncolni kezdtek. Az elején még csak a helyükön, amennyire azt a szűkös körülmények engedték, majd a végén néhányan a színpadon is ropták: a közönség sorai közt táncoló és éneklő színészek hívták magukkal őket. Egy fergeteges show-t, bomba jó bulit élhettünk át.
Mindezt a nagyon jól összehangolt színészi munkának és a társulat igazgatójának, a darab rendezőjének – aki egyébként maga is szerepelt – Vándorfi Lászlónak köszönhettük. Szerinte egy zenés produkció komoly veszélyeket rejteget magában, hiszen ez mérhető műfaj, míg a próza nem. Előbbi matematika és logika, utóbbi tetszés, nem tetszés kérdése.
Milyen elvek mentén vezeti ezt a társulatot? Szigorúnak kell lennie ahhoz, hogy működjön.
Igen, ez egy szigorú rendszer, másként nem működik. Nekünk meg kell felelnünk az elvárásoknak, a néző egy idő után megvonja a bizalmat azoktól az előadóktól, akiktől nem azt kapja, amit ő elvár. A színház egy élő dolog, nem szabad túlzásba vinni a technikát. Ha a számítógépek játszanak majd helyettünk, akkor a színészek már nem kellenek.
A színészekkel szemben létezik egyfajta előítélet. Csodabogaraknak tartják őket, akik kilógnak a hétköznapi, dolgozó emberek világából. Hogy lehet megfelelni az előítéleteknek, kell-e velük szembe menni?
Ez előítélet és szeretet egyszerre. Nem vagyunk normálisak, persze, ez játék. A színész egy olyan lény, aki a gyermekkorát nem nőtte ki, hanem megőrizte játékos tulajdonságát. Az emberek többsége beépül a felnőtt társadalomba, de azt érzi, hogy szükség van a színészetre, ezért jön el az előadásra.
Ön szerint mi a színház lényege?
Úgy érzem, ma elsősorban örömet kell okozni. Ez nem felhőtlen szórakozást jelent, egyszerűen csak annyit, hogy a néző úgy érezze, olyat kapott az előadástól, amit máshol, máskor nem. Különben a színház a versenytársakkal szemben alulmarad.
Mi van még a tarsolyukban? Miben láthatjuk még a társulatot?
Sok minden van, több mint 20 előadást tartunk repertoáron. Legutóbbi bemutatóink az Omega együttes dalaiból készült musical az Égi Vándor vagy az Ének az esőben a világhírű film alapján. Most készülünk a Made In Hungaria bemutatójára és következik majd egy nagy vállalkozás a Monte Cristo grófja Dumas regénye alapján.
