Bár e sorok írójának nem sok programon volt lehetősége részt venni az idei Orosháza Fesztiválon, meggyőződése, hogy Érdi Tamás zongorakoncertje az egyik legszínvonalasabb produkció volt.
A kitűnő ifjú művész – több nemzetközi díj birtokosa – a látás képességétől ugyan megfoszttatott, a Teremtő felruházta őt a zenei látás különleges adottságával.
Csütörtökön a Petőfi Művelődési Központ igen jó akusztikájú, kellemesen hűvös koncerttermében értő közönség várta a művészt, aki pár perces késéssel a megszokott fekete öltönyében és szemüvegével – édesanyja karján – lépett a zongora mellé. Néhány szót szólt csupán, majd elkezdte Chopin balladáját. A hangok csodálatos egymásutánban gördültek ki ujjai közül, megteremtve a zenemű szomorkás harmóniáját. Vastaps volt a jutalma.
A két részből álló, csaknem két órán át tartó zongoraesten felcsendült a zeneirodalom több klasszikusa, Liszt, Debussy, Schubert. Mivel Liszt-év van, több műve is műsorra került a termékeny komponistának, aki egyben minden idők egyik legvirtuózabb zongoristája is volt.
Bár én csupán zenekedvelő és nem műértő vagyok, véleményem szerint Érdi Tamás finom, lírai alkatához inkább illettek Chopin, vagy Schubert már-már melankóliába hajló zenei költeményei, mint a határozott, olykor kemény hangzású Liszt-zene. A művész természetesen minden zeneművet pontosan és az alkotói utasításokhoz híven interpretált, ám azt a pluszt, amiért oly hálásan tapsolt az orosházi közönség, inkább az említett szerzők művei nyomán kaphatta meg.
2011-ben ünnepeljük Liszt Ferenc születésének 200. évfordulóját, mely a klasszikus zene kiemelt ünnepe az egész világon.
Nem tudom, Érdi Tamás járt-e már Orosházán, de meggyőződésem, hogy kellemes emlékeket vitt haza erről a városról. Miként a közönség is szívébe zárta a vak művészt, aki nem csak hangokat, de lelket csalt ki a zongorából.
