Marcel Achard krimi vígjátékát a fővárosi Körúti Színház előadásában Pikali Gerda főszereplésével láthattuk hétfőn.
Jó kikapcsolódás, szép egyéni teljesítmények, tisztességes munka. A színházi előadások sorában A bolond lány, Pikali Gerda főszereplésével, a fővárosi Körúti Színház előadásában az Orosháza Fesztivál hétfői estjét töltötte ki. Telt ház előtt játszhattak a fellépők, köztük egy orosházi születésű ifjú, Lipták Péter is.
Marcel Achard krimi vígjátékát Galambos Zoltán, a társulat igazgatója rendezte, bevallása szerint azért, mert rendelkezett a szükséges bolond lánnyal, meg a megfelelő bíróval (Kautzky Armand). Az előadás egy helyszínen játszódó nyomozása során leginkább Pikai Gerda játéka örvendeztette meg a nagyérdeműt, ahogyan egy címszereplőtől el is vártuk. Ő végig benne élt az egyszerű lélek, ám közelről sem ügyefogyott Josefa szerepében, újabb és újabb meglepő mondatai, tettei, bolondozása mintha abban a pillanapban születtek volna meg, mintha valóban a bajban lévő cselédlány pillanatnyi döntései vezették volna, és nem egy sokadjára előadott történet fordulatait reprodukálta volna a színész. Hihető és hiteles volt, magával ragadó, őszinte lényt tudott megidézni.
Partnere, Kautzky Armand nekem részben adós maradt azzal a figurával, akinek értem a motivációját, és azonosulni tudok céljaival, tisztelni tudom döntéseiért, mondhatni hősiességéért, amikor az igazság oltárán feláldozza éppen elinduló karrierjét. Sokunk számára ismerős a művész hangja, és érzésem szerint ezt ő is tudja, erre jobban épít, mint ami a természetesség határán belül van, ettől olykor modorossá válik. Nem hanyagságot, vagy hányavetiséget tudnék a rovására írni, csupán azt, hogy nem belülről építkezik, sokkal inkább külsőségekkel oldja meg a színészi feladatot, emiatt többször szöveget téveszt, bakizik, mint ahogy egy munkáját végző ember hibázik. Úgy mondanám, hogy olykor elmegy mellette a szerep, még akkor is, ha szép pillanatokat is megfog, ami még bosszantóbb, mert azt mutatja: így is lehetett volna!
A nézőtér csöndje Koncz Gábor belépője után egy minőségi változást jelzett a nézői figyelem terén. A hetedik ikszen túl is olyan erő és tartás van Koncz Gáborban, amit személyesen megtapasztalni, nem a tévéből látni, nos, maradandó, azt gondolom. Pikali Gerdával való közös játékuk igazán lelket melengető volt.
Az előadás többi szereplője a pontosan, tudatosan felépített koncepció szerint játszott, korrekt, szép munka volt. Nem csalódott a közönség, amiért befizetett rá, talán nem bánta volna, ha az első felvonásban a dramaturg tolla egy kicsit vastagabban fog, és a szünet nem másfél óra múltán van. Persze, azt is el kell fogadni, hogy egy nyomozásnál minden mozzanat fontos, nem lehet holmi dramaturgiai szempontok miatt a bizonyítékokból egyet sem elengedni…
