Szent Iván nyilván átszólt Szent Péternek, hogy segítsen már az orosháziaknak, ezért a délutáni zápor után nem zavarta eső a múzeumi programokat.
Azért kezdtem az esővel, mert a legnagyobb kérdés ez volt egész héten: ugye nem esik megint? Ugyanis az elmúlt 2 évben az égi áldás keresztülhúzta a múzeumosok számításait. Ám idén ezzel sem volt gond. Délután volt egy zápor, de utána nem kellett az eget kémlelni, elmentek a felhők.
Manók és lóhere
Az érdeklődők hada már a megnyitó előtt ellepte a múzeum kinti és benti tereit, mindenki azt leste, mivel rukkolnak elő idén a szervezők. Az első érdekesség az volt, mikor manónak öltözött emberekkel találkoztam, akiknek lóhere volt az arcára festve. Gyorsan kifaggattam a múzeum igazgatóját, Rózsa Zoltánt, hogy mit keresnek itt manók? Aztán láttam, hogy az ő arcát is lóhere díszíti…
– A lóherével különböztetjük meg a szervezőket és segítőket a vendégektől. De a lóhere nem csak afféle rendezői jel, a zöld szín az ír-kelta hagyományvilágot szimbolizálja. Nem csak manók vannak, sok jelmezest láthatsz ma. Írtunk egy mesét, mely a hagyományos akadályverseny gerinctörténetét adta. Ez szintén ír-kelta hagyományokra épült, az állomásokon dolgozók ruházata és maskarája pedig a mondai és mitológiai öltözéket adja vissza – mondta Zoli.
A rendezvényt dr. Dancsó József polgármester nyitotta meg.
– Mindig is az összefogás jellemezte a múzeumok éjszakáját, és örömmel látom, nincs ez másként most sem. A város egyik legkiemelkedőbb rendezvénye a Szent Iván napi eseménysorozat. Bízom benne, hogy tovább erősödik az a baráti kör, akik a múzeum munkáját segítik, hisz nagy szükség van áldozatos tevékenységükre – mondta a városvezető.
A vetélkedőre idén is sok csapat vállalkozott, a város több pontját bejárva oldották meg a mókás feladatokat. A megnyitó után pedig sokan bementek a múzeumba és elmélyültek Dargay Attila képregényfiguráiban ( a kiállítás július 24-ig tekinthető meg)
Megjöttek a kockák
A régi könyvtár épületének második emeletén nyílt meg a „Világ absztrakt és absztrahált” című kiállítás. Most már elárulhatjuk, hogy Verók Balázs találta ki az egész kockafejű történetet, ő volt az, aki társával, Németh Mariannal monitorba bújva járt-kelt a városban.
A kiállítás megnyitójára kockafejűvé változott Rózsa Zoli is – róla elmondhatom, hogy a valóságban egyáltalán nem az – és így, monitorfejjel nyitotta meg a tárlatot. A 12 kép egyfajta stáció, bemutatja azt az elszürkült világot, melyben élünk és felvillantja, hogyan mennek tönkre családok és életek a kommunikáció-, a megértés- és az odafigyelés hiánya miatt.
Fotók: Kecskeméti Krisztina, Melega Krisztián
A képek melletti teremben kávéházat rendeztek be, a látogatók egy kávé vagy sör mellett itt beszélték meg, mit is láttak a falakon. (A kávéház egyébként nagy ötlet volt, nem csak nekem jutott eszembe róla, milyen jó is lenne egy hasonló stílusú „romkocsma” Orosházán. Akár ezen a helyszínen)
A fordított világot pedig a Camera Obscura teremben nézhettük meg, érdekes dolgokat fedezve fel. (A kiállítás csak a múzeumok éjszakájára állt össze. De ha kihagytad és meg akarod nézni – hidd el megéri – akkor keresd a múzeumosokat, és kinyitják neked az ajtókat)
Ír zene, tánc és tűzugrás
A színpadnak kinevezett kamionplatón a Celtic Jam nevű formáció játszott. Először a bátrabbak – főként lányok – tanulták az ír tánc alapjait. A lépések egyre határozottabbak lettek, míg a végére formás mozgássorrá fejlődött a fél órás gyorstalpaló.
A zenekar ezt követően az ír és skót zene világába repített minket. Kellemes hangzás és jó poénok jellemezték a koncertet, melynek végén a „múzeumi tűzfelelős”, Erostyák Zoltán meggyújtotta a sorsukra váró faágakat, ezzel jelezve, közeledik a tűzugrás. 10 perc sem telt el, a husángok még állták a lángok harapásait, mikor az első fiatal és bátor tűzugró lendületet vett, nekifutott és átrepült a magas lángok felett. Ezt követően sokan iramodtak neki, hogy átszellemülve átrepüljenek a tűz felett, mely a múlt a jelen és a jövő közötti kapcsot is jelentette.
Ezzel ért véget az idei Szent Iván napi mulatság. Szép volt, jó volt, jövőre, veletek, ugyanitt!
