Az elmúlt hetekben lebontották a Hotel Alföld épületét, aminek helyén épül majd meg a város új főtere. Kíváncsiak voltunk, hogy mi volt az elmúlt évszázadokban a szálló helyén, milyen szerepet töltött be ez a terület elődeink életében. A harmadik részben 1902-től az 1970-es évekig elevenítjük fel a történteket az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeum történész munkatársával, Erostyák Zoltánnal.
A dualizmus korának fejlődése töretlennek mutatkozott egészen az első világháborúig, mely nemcsak az ország, de Orosháza életében is komoly változást hozott. A háborút lezáró békeszerződés Orosházát perifériális helyzetbe kényszerítette a korábbi központi helyzetéhez képest. Elveszítette addigi kapcsolatainak jelentős részét, melyek Arad és Bihar felé mutattak. A háború veszteségei és a román megszállás csak tovább rontott a település gazdasági, társadalmi helyzetén. A válságos helyzetben Orosháza nem a csöndes bezárkózást, hanem a nyitást választotta helyzetének orvoslására. Újra központi szerepet szánva önmagának, új kapcsolati rendszert épített ki, s ehhez a főtér újból meghatározó szerepet kapott.
A piac, majd az 1920-as években szerveződő vásár vált az új koncepció vezérmotívumává. A főtér adta a helyet a vásári forgatagnak, a térre befutó, s onnan nyíló utak és utcácskák is bekapcsolódtak a vásári forgatagba. Az Alföld Szálló újabb virágkorát érte, az oldalánál fuvarra váró, érkező és induló fiákeres kocsik zajától volt hangos a tér. A kereskedelmi szerepvállalással a főtér kitágult, bekebelezte a környező utcákat, együtt lélegzett a piaci forgataggal, az egyre zajosabb világgal. Új elemet jelentett a kisvasút megépítése, szerves részét képezte a magára találó Orosháza gazdasági forgatagának: összekapcsolta a tanyákat, a kisebb falvakat a piaccal, vásárral, keresztülhaladt a főtéren, a központon. Így Orosháza központi tere már nemcsak egy település, de egy térség meghatározó, pulzáló központjává is lett. A kisvasút egészen megszűntetéséig az orosháziak és vidékiek kedvence maradt, gyakorlatias és közösségformáló szerepe megkérdőjelezhetetlen volt.
A két világháború közötti Orosháza kihasználva a gazdasági lehetőségeket, a kereskedelmi központ helyzetét a modernizáció útjára lépett. Megjelentek a főtéren a kerékpárosok, némelyek, mint Soós Pista még „rémtetteket” is végrehajtottak drótszamarukkal. Autók, teherautók gördültek át a piacra a főtéren, ahol helyet cserélt a Kossuth szobor és a katolikus templom, így változtatva meg a tér arculatát. A színes társadalom jellemző figurái tűntek fel itt, a vásári kikiáltók, rikkancsok, mulattatók, és persze a rosszabb életű lányok és hölgyek is. A kisebb boltok térre nyíló kirakatai árukkal telítve várták a betérőket, utazók sokasága lepte el a szállót és környékét.
Sajnos egy újabb traumát kellett a térnek elviselnie a második világháborúval, hiszen a gazdasági, társadalmi és politikai körülmények megváltoztak körülötte és fölötte, gyors átalakulás vette kezdetét. A történelem viharában eltűntek a szatócsboltok s tulajdonosaik, a piac is egyre inkább máshol verte fel sátrait. A főtér politikai rendezvényeknek adta át a helyet, felvonulások, nagygyűlések kaptak időről időre itt helyet. A kisvasút sínjeit felszedték, a tér arculatát jelentő házakat, így az Alföld Szállót elbontották az új, központi modernizáció jegyében. A régi, egykori főtér ásított egy nagyot és mély álomba merült…
