Szokolay Sándor Orosháza díszpolgára, Kossuth-díjas zeneszerző március 30-án ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Arra kértük, röviden értékelje eddigi munkásságát és szóljon arról is, mi foglalkoztatja mostanában.
Milyen hangulatban készül a jeles évfordulóra?
Ez egy furcsa tavasz, de úgy érzem, hogy a 80. évet boldogan élem meg és egészségben. Ez a kor egyfajta mérföldkő az életemben, amikor az ember mérleget készít. A születésnapomra egy szerzői estet kaptam. A Tavaszi Fesztivál hangversenyén három bemutatóm lesz: magam vezénylek egy kamara kantátát Isten szeretetéről János apostol szövegére (ezt a koncertet a nagyszerű színművész, Bánffy György emlékének szentelem). Elhangzik a Missa Pannonica című misém, amelynek záró száma 12 szólamú, a kórust Dobra János vezényli. (A Tomkins énekegyüttesnek majdnem egy évtizedig házi zeneszerzője voltam.) Sopron városa április másodikán ünnepel. Meglepetés koncert lesz, így erről még semmit sem tudok.
Az utóbbi években egyre több szakrális zenét ír…
Édesanyám tiszta hitű ember volt. Vele mentem annakidején minden vasárnap az orosházi evangélikus templomba és énekeltük: ,,Örül a mi szívünk, mikor ezt halljuk, templomba megyünk, hol Úristennek szent igéjét halljuk”. Ezért egy templomi szerzői est nekem nagyon jól esik. Most fejeztem be az őszi hangversenyen elhangzó istenes énekeimet, amelyek szeptemberben a szerzői estemen hangzanak el. Április 9-én pedig Debrecenben Kocsis Zoltán mutatja be az egyik oratóriumomat.
Mit jelent Önnek Orosháza?
Nagyon szívesen emlékszem vissza Orosházára. A legtisztábban evangélikus „legnagyobb magyar falu” volt – ahogy akkor neveztük. Őseink Zombáról származnak, vallásüldözés miatt kellett elhagyni szülőföldjüket. Hitük szimbólumát, a harangot magukkal hozták új otthonukba, Orosházára. Én tulajdonképpen „véletlenül” Kunágotán születtem, egyszerű paraszti származású polgárcsaládban. A nagyapám autodidakta módon 5-6 hangszeren megtanult muzsikálni. Édesapám felnőtt fejjel lett hivatásos muzsikus, ő alapította a Madrigál kórust Orosházán. Az evangélikus gimnáziumba jártam Orosházán, onnan kerültem Békés-Tarhosra. Az őseimtől nem csak hitet, hanem hivatást is kaptam. A gyerekeim, unokáim is majdnem mind zenei pályán vannak.
Lassít a tempón mostanában?
Az úton ezután már lassabban kell lépkednem, ügyelve a lelki megtisztulásra. Példaképem, Kodály tanár úr azt mondta: a testünket edzeni kell, de a lelkünkről se feledkezzünk meg. Az ember a test, a szellem és a lélek hármas egységében létezik. (Ebben is benne van a szentháromság.) Minden embernek meg kellene találni ennek a hármasságnak a harmóniáját, mert nagyon fontos, hogy az életünket ne akárhogy hagyjuk itt. Nagyon hálás vagyok az őseimnek, hogy ezen az úton vezettek végig és reménykedem, hogy az emberek vágynak a teljesebb, szebb, igazabb életre. Nagyon várom a nemzet megújulását is, bár tudom, hogy nem a kultúra az első, hanem a megélhetés. Szeretnék még látni valamit abból, amint az utókor is részesül valamelyest abból a bizonyos harmóniából.
