Az elmúlt hetekben lebontották a Hotel Alföld épületét, aminek helyén épül majd meg a város új főtere. Kíváncsiak voltunk, hogy mi volt az elmúlt évszázadokban a szálló helyén, milyen szerepet töltött be ez a terület elődeink életében.
Ehhez az orosházi Szántó Kovács János Területi Múzeum történész munkatársa, Erostyák Zoltán segítségét kértük.
Orosháza települése 1744-ben települt újra a törökök pusztítása után. Az ide érkező dunántúli jobbágyok az itteni vizenyős területek miatt a partosabb részeket használták a megtelepedésre. A területen átfutó utak már a későbronzkortól, mintegy 3000 éve meghatározták a vidékünk és jelenlegi településünk helyzetét, fontosságát. A 18. században a betelepítő báró Harruckern is figyelembe vette az itt haladó országos utakat, ezek ellenőrzését remélte az új településtől. A korabeli településeken a központi hely legtöbb esetben a templom köré szerveződött. Itt nagyobb terek alakultak ki, ahová a település útjai befutottak. Ez Orosháza esetében is így volt, ám kiegészült azzal, hogy ezek az utak már a kezdetektől ráfeküdtek az országos kereskedelmi és postautakra. Ezek a térség és Orosháza fejlődését is befolyásoló és meghatározó utak az evangélikus templom közelében metszették egymást, formálva körülötte a település arculatát.
A korabeli falvak és városok alapvető rendező elve volt a templomok körül kialakuló tér, ami helyet adott a helyi kereskedelem lehetőségének, a piacnak, illetve ünnepeknek, közös rendezvényeknek. A korabeli Orosháza esetében is fontos lehetett a piac – aminek az evangélikus templom előtti tér adott helyet -, hiszen a rajta átfutó utak miatt gyorsan gyarapodott a község lakossága, s az iparosok is szép számmal telepedtek itt meg. A főtér a társadalmi élet meghatározó színtere volt. Emellett a jobbágyoknak is a főtéren kellett jelentkezni az ökrös kocsikkal, szekerekkel, hogy a kötelező munkákat elvégezzék.
Az orosházi főtér az 1848-as események fő helyszínévé alakult, ide gyűltek össze azok az orosházi jobbágyok, akik követelték a községi elöljáróság lemondását, és a rosszul értelmezett jobbágytörvény miatt az árendált földek kiosztását. Majd itt toborozták nemzetőreinket, honvédeinket és huszárjainkat, akik részt vettek a szabadságharc küzdelmeiben. Itt állítottak fel katonai táborokat és kórházakat a szabadságharc idején a sebesülteknek és kolerásoknak, átvonuló hadifoglyoknak és csapatoknak. Fekvése és úthálózata miatt a település ugyanis állandó katonai jövés-menés helyévé vált 1849 késő tavaszától. Végül a főtéren fogadta Gabányi térparancsnok az utolsó parancsokat Szegedről és Makóról, mielőtt véget ért volna az elkeseredett küzdelem.
A következő korszakok is újabb színekkel telítették főterünk kavalkádját, de erről később…
