Nyolc fantasztikus fotós 3-3 kedvenc munkáját mutatta be az orosházi közönségnek január 14-én a Városházi Galériában. A fényképezés iránti szenvedélyükön kívül összeköti őket az, hogy mindannyian a Nicolás Muller Fotóművészeti Műhely tagjai.
Itt Vagyunk… Ezt a címet adta pénteken nyílt kiállításának a Nicolás Muller Fotóművészeti Műhely nyolc tagja. A tárlatmegnyitón Gonda Géza, a Kulturális Kapcsolatok Egyesületének elnöke köszöntötte a megjelenteket. A műhely, az egyesület és az Esélyegyenlőség Tehetséges Fiatalokért Alapítvány a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezte meg a tárlatot.
A történet elején lássuk, kik is a kiállítók, és miért pont Müller Miklóst, vagyis Nicolás Mullert választották fotóműhelyük névadójául?
Líbor Roland, Monostoriné Hrabovszky Éva, Nagy Blanka, Palcsek István, Szendi Rózsa és Török Zsolt orosházi fotográfusok, Juhász Márta és Dr. Kürthy Csaba alkotásai pedig Békéscsabáról kerültek a városháza első emeletének falaira. Ők nyolcan „vannak itt” bő egy hónapig munkáikkal a galériában.
És mit kell tudni Müller Miklósról?
– Müller Miklós a szociofotónak, vagyis a „társadalomábrázolás fotográfiai eszközökkel” című tudománynak olyan magas színvonalát képviselte, ami még manapság is igen figyelemreméltó. Aki megnézi Orosházán a gyűjteményes kiállítását, az teljes mértékben alá tudja támasztani a kijelentésemet. Az ő emlékezetére jött létre ez a műhely, ami nem klubként működik, hiszen itt mindenki a maga elképzelései szerint dolgozik. Ami összetart minket, az a közös hobbink, a szenvedélyünk – mondta az egyik kiállító, Dr. Kürthy Csaba.
A fotográfus hozzátette, korábban szolnoki, gyulai és szegedi tagjai is voltak a műhelynek, azonban ők már sajnos egy kicsit elszakadtak ettől a közösségtől. A jelenlegi tárlat címe éppen ezért egyfajta figyelemfelhívás is létezésükre, arra, hogy bár egyre kevesebb az „aktív Nicolás Mulleres”, néhányan azért mégis itt vannak még! Úgyhogy aki kíváncsi rájuk, az ne habozzon: nézze meg a tárlatot, merüljön bele abba, amit a fotográfusok megmutatnak magukból!
Regionális fotóműhely, főként orosháziakkal
A kiállítás megnyitóján többen is szót kaptak. Horváth János orosházi festőművész az általa személyesen is ismert Müller Miklósról, közös élményeikről, találkozásaikról ejtett néhány szót, őt követően pedig Kelen Ferenc aradi fotós mesélt a többek közt általa alapított műhely munkájáról, valamint az analóg és digitális fotográfia vitájáról. Ő a voksát egyértelműen az analóg technika mellett tette le.
– Borzalmasan nagy a felhajtás a digital technika körül. Valójában nem is a technikával van a baj, hanem a gondolkodással… A digitalnál manipulálunk a számítógéppel. Ez nem fotográfia. Ennél a technikánál nem a hangulaton van a hangsúly, pedig véleményem szerint éppen ez, a szív, a szeretet és a hozzáállás a döntő az egész fotográfia kérdésében – hangsúlyozta Kelen Ferenc.
A tárlatot hivatalosan Koszorús Oszkár helytörténész nyitotta meg, aki – mint ahogy azt Gonda Gézától megtudtuk –városunk számára maga „fedezte fel” Müller Miklós orosházi gyökereit. Koszorús Oszkár „a látványra várakozó befogadók” nevében méltatta a kiállítókat, majd egyrészt filozófiai mélységekbe hatolva, másrészt definíciókra hagyatkozva próbálta megfejteni a kérdést,„vajon művészet-e a fotó?”. A kiállításra ellátogatók válasza valószínűleg egyöntetűen az igen irányába hajlik majd.
Müller Miklós nevét valóban méltón viseli a műhely, és ez visszafelé is igaz, a világhírű fotográfus igazán megérdemli azt, hogy egy, ilyen nagyszerű fotósok által alkotott közösség válassza őt példaképévé.
– Nagyon büszke vagyok, amikor egy magyar fotósról hallhatunk szerte a világban. Hát még akkor milyen büszke vagyok, amikor egy orosházi származású fotósról van szó. Müller Miklós mindig is nagy hatással volt rám. Rengeteg munkáját, főként szociofotóját megnéztem már, és elmondhatom, ezek a kedvenceim – mondta az egyik kiállító, Török Zsolt.
Mindenkinek ajánlom, látogasson el a tárlatra! Sokféle szemlélet, többféle technika, számos rejtély, vagyis 24 csodálatos munka tárul minden arra járó szeme elé egészen február 18-ig.
