Békét és harmóniát kíván Fazakas Attila katolikus plébános ünnepi soraiban.
Közismert, hogy ádventben, a szentmisében elmarad a Glória, a dicsőség éneke. Sokan nem igen értik ennek értelmét, és csak-csak rázendítenek: szokásból. A mai, karácsonyi történet érteti meg velünk, miért böjtölünk dicsőség dolgában a készülés négy hetében. Bár végső soron minden szentmise Isten dicsőítése, karácsonykor a Dicsőség, amely egykor felhőbe borította az Úr templomát, új értelmet nyert: egy kisgyermek arcán, az ő mosolyában ragyogott fel.
Karácsony éjszakáján az angyalok dicsőséget és békét hirdetnek, mert a békesség a földre szállt. A békétlen világba Isten elküldte a békességet, hogy ez által békésebb világunk legyen. A békesség az emberi szívben kezdődik, és sugárzik a környezetünk felé, ám akiben nincs béke, annak a környezetében sem lesz. Annak ellenére, hogy a békesség közénk jött, sőt köztünk is maradt, a mai világban is karácsonykor sok helyen háború van, vagyis békétlenség.
Pedig ha az emberek hallgatnának a lelkiismeretük szavára, és nem a hatalom szelleme irányítaná őket, akkor valóban béke lenne a földön. De sok helyen nem ezt tapasztaljuk, és a béke helyére a békétlenség lép.
Korunk szent emberei mindig hallgattak lelkiismeretük szavára, ezért a közelükben mindig a békességet éreztük. Egy ilyen személy volt II. János Pál pápa is, aki a békességet tudta sugározni éppen abban a korban, amikor a világban a diktatúrák békétlensége tombolt.
Merjünk az ünnepek alatt hallgatni szívünkre és merjünk elindulni a békesség útján. Rakjunk rendet lelkünkben, űzzük ki belőle a békétlenség szellemét, hogy átvegye helyét a béke. Ezt saját magunkon kell, hogy kezdjük, és akkor a környezetünk is meg fog változni.
Ezt a békét és ezt a harmóniát kívánom mindannyiuknak karácsony napjára és egész életükre.
- hirdetés -
