Egy feleség, rengeteg barát, jó ismerős és művészetének tisztelői emlékeztek a 15 éve elhunyt festőre.
Feldmann Tibor, az Orosházi Festők Csoportjának alapító tagja 15 éve hunyt el. Felesége, F. Varga Mária a közelmúltban egy kiállítással emlékezett férjére. A tárlaton a házaspár 44 munkája került az érdeklődők szeme elé.
Az alkotás hamar közel hozta őket egymáshoz. Máriát fiatalkorában nagyon sok minden érdekelte. Kacérkodott az írással, a versmondással és persze a képzőművészettel is. Ahogy belecsöppent ebbe a miliőbe, egyből talált egy olyan közeget, ahol befogadták. A ismeretségből szerelem, majd házasság lett. És persze, ha két alkotó személy együtt él, annak megvannak a következményei:
– Alkotói szempontból nagyon hatottunk egymásra, különösen az első időkben. Én ekkor nagyon Tibor befolyása alatt voltam, ezek voltak a tanulóévek. Ahogy önállósodtam művészileg, úgy távolodtunk egymástól felfogásban.
A házaspár munkái egy helyen
15 éve, hogy Feldmann Tibor nincs közöttünk, de felesége elmondta, a mindennapjaiban ő mindig vele van. Férje képeinek időnkénti bemutatásával pedig az a célja, hogy ne csak ő emlékezzen rá, hanem a régi barátok, ismerősök is.
– Az itt látható műveim már jóval azután készültek, hogy ő elment. Amikor együtt dolgoztunk, mindig mondogatta nekem, hogy neked anyaggal, textillel kellene dolgoznod, de engem akkor még ez nem vonzott. Később viszont, mikor megismertem a selyemfestés technikáját, úgy gondoltam, hogy ez nekem is menne. Megmaradtam ennél, de azért még grafikával, pasztellel is foglalkozom.
Vasárnap a Petőfi Művelődési Központ színháztermi előcsarnokában Koszorús Oszkár megnyitóbeszéde előtt Birki Erika mondta el Simai Mihály: Hol vagytok, mesterek…?! című versét.
„Ki festi meg nekem
lélegzetednek hamvas ívét,
amint a völgy fölött
két csúcs között lebeg…?
Ki festi meg nekem azt, hogy jobban szeretlek,
mint embert szeretni lehet…?
Ki festi meg nekem, hogy – mikor nem vagy itt –
sebesült angyalszárnyad akkor is itt suhog,
– – s ki festi majd föl az égre
azt a legvégső döbbenetet,
hogy – – – – vagy
és én már nem vagyok…?!?”
Koszorús Oszkár sokak nevében emlékezett:
– In memoriam Feldmann Tibor a címe a kiállításnak. Emlékezünk. Tibor ma is itt állhatna mellettünk, velünk együtt örülhetne a szép tárlatnak, fogadhatná a gratulációkat. 1995-ben, két nappal ötvenedik születésnapja előtt fejezte be pályafutását. Felfoghatatlan tragédia volt ez nem csak a szűkebb família számára, hanem barátai, munkatársai, ismerősei, művészetének kedvelői, sőt a város lakosságának számára is.
A képek által azonban ezen az esten sokan úgy érezhették, Feldmann Tibor ismét közöttük lehetett egy rövidke ideig.
– 22 évet éltünk együtt. A tárlat egyrészt ennek az emlékére született, másrészt pedig azt mutatja, hogy ő továbbra is velem, és a barátaival van. Bár fizikailag nincs mellettünk, de a szelleme, a lelke velünk maradt – zárta szavait felesége.
A kiállítás január 5-ig látható a művelődési ház színháztermi előcsarnokában.
