Varga Béla, a fafaragó

Varga Béla fafaragóművész sosem tanulta mesterségét, mégis rengeteg elismerést, szakmai sikert tudhat már magáénak.
December első napján az Amadeus Kávéházban nyílt kiállítása a művésznek. Jusztin Balázs festő, az Orosházi Képzőművészeti Közhasznú Egyesület tagja nyitott meg a tárlatot, mi azonban nem csak őt, hanem magát a művészt is kifaggattuk. Varga Béla maga mesélt nekünk tehetsége kibontakozásáról és azokról az időkről, amikor először fogott bele a fafaragásba.

– A Dráva partjáról, Gyékényesről jöttem ide Orosházára. Ott sok fa van, így már gyerekkoromban is készítettem fából tárgyakat, főként játékokat. Emellett apám is szeretett ilyesmiket csinálni , így sok fogást tőle tanultam meg. A szakmámban is benne van egy kicsit a fa, ugyanis gyümölcsfákkal, szőlészettel, kertészettel foglalkozom. Igazából a ’70-és években merültem jobban bele ebbe, mikor fenn voltam Pesten, és láttam egy nagyon csúnya munkát. Akkor azt mondtam, ilyet tudok csinálni én is, sőt még jobbat is. És így is lett.

Díjak, elismerések

Az első díjat még 1978-ban szerezte meg egy országos megmérettetésen. Akkor egy 11 ágú csillárral nevezett, és a „dobogó” legfelső fokán végzett. Utána sorban jöttek az eredmények.
Jusztin Balázs megnyitóbeszédében elevenítette fel ezeket a sikereket.
– Orosházán teljesedett ki Varga Béla fafaragó művészete, aki közel 10 éve itt alkot. Önképzéssel és szorgalmával jutott el a művészet eme fokára. Ezt az önképzést olyan magas szinte vitte, hogy munkásságát a Magyar Kulturális Örökség Minisztériuma Csokonai Vitéz Mihály kitüntetéssel ismerte el, a Kereskedelmi és Iparkamara pályázatán pedig Magyar Kézműves Remek címet kapott.
Varga Béla elsősorban lakberendezési dísztárgyakat készített, többek közt padlóvázákat, csillárokat. A ’90-as években azonban jött egy betegség, minek következtében közel 10 évig nem alkotott. Ezt követően azonban újra kezdte a munkát, melyről így vallott.
– Majd jött a 2000-es év, mikor az Árpád vezér című alkotásommal első díjat nyertem egy Budapesten megrendezett versenyen. Ezt követően az ELTE szakreferensei, Dr. Losonczi Miklós és Fekete György akadémikus, belső építesz, kuratóriumi elnök által felvettek a fafaragó művészek sorába anélkül, hogy elvégeztem volna egy ilyen egyetemet. Folyamatosan dolgozom. Nemrégiben a Kulturális Minisztérium arra is megkért, hogy adjak egy betlehemi témájú alkotást, amit kivihetnek Rómába, a Vatikánba. Ez a darab már november 26-a óta kinn is van, és még egészen január 6-ig ott látható.

Mester nélkül, könyvekből

A művész eddig több mint 130 csoportos, és 19 önálló kiállítást rendezett. Nevét sokan onnan is ismerhetik, hogy Orosházán több helyütt van kopjafája, és a középületekben szobra. A sikerekről, szép eredményekről hallván felmerül a kérdés, nem volt semmilyen mestere a művésznek, akitől megtanulhatta volna a fafaragás fortélyait?
– Mesterem nem volt, de sokaktól sok mindent láttam. Ilyen jellegű könyveim is vannak, azokat gyakran olvasgattam. Sok dologra magamnak kellett rájönnöm, így persze nehezebb volt, mintha tanultam volna. De hát sikerült. Sok mindent megörökítettem már. Az egyszerű emberek életétől, a paraszti léttől a királyokig mindent. Tavaly volt is egy kiállítás, a Koldus és királyfi című, ami bizonyítja ezt. Téma az van, ötletem is, de ha 120 évig élek, akkor sem tudok mindent megalkotni, amit kigondoltam.

A tárlat december 31-ig tekinthető meg az Amadeus Kavéházban.