Először is parolázni szeretnék annak, aki kitalálta, hogy Török Ádámot és a Minit hívjuk meg az Orosháza Fesztiválra, és mondjuk nem a mulatós zene egyik sztárját, Bunyós Pityut, vagy valamelyik emós tini bandát! Kissé elfogult vagyok Török Ádám csapatával, mert ifjú korom meghatározó együttese volt, és a bakelit lemezeim gyűjteményébe is szinte elsőként szereztem be a ’70-es évek végén a Vissza a városba című, talán a mai napig legjobbnak tartott Mini lemezt.
Pár másodpercet késtem a koncertről, de érdekes módon nem a fuvola hangja hasított a levegőben, ami a Mini védjegyévé vált, hanem a blues harmonika semmivel össze nem téveszthető, libabőrt és remegést okozó éteri dallamai. Elkezdtem szaladni, hogy minél előbb lássam, ki szólaltatja meg ezt az apró, zseniális kis hangszert, a blues alapvető kellékét. Életem első Mini koncertjén 1980-ban voltam Szegeden, és most újra látva Török Ádámot úgy gondoltam, konzerválta magát, mert semmit nem öregedett. Ezt hívjuk rock and roll életérzésnek!
Vissza a városba
A dalok tökéletes érzékkel lettek összeválogatva, az újak és a régiek abszolút összhangban voltak. Bevallom őszintén, amikor „Ádi bácsi” bekonferálta, hogy most jön – talán a legnagyobb Mini ballada-, a Vissza a városba, már bizony az első hangjegynél könnycsepp szorult a szemem sarkába. Jó volt látni a sorok között olyan arcokat, akiket több éve nem láttam, és jóleső érzéssel nyugtáztam arcukra nézve, még mindig ugyanazt a zenét szeretjük! Jól tette Török Ádám, hogy egy harmonikást is bevett a csapatba, mert így gazdagabb és bluesosabb lett a hangzás.
Most tudtam meg, hogy 2004-ben a Kereszteslovag fájdalmasan szép balladája bekerült a világ legjobb 1000 nótája közé, ott pedig negyedik lett olyan nagyágyúk mellett, mint a Jethro Tull, vagy Eric Clapton. Nem semmi! Nagyon fontos ebben a műfajban a humor, a közönséggel való összhang, és a zene iránti alázat. Minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy Török Ádám tökéletes zenész, aki összetartja a zenekart és képes meghalni a színpadon az imádott közönségéért. Szinte hihetetlen, hogy már 42 éve működik a Mini, annak dacára is, hogy az egész világot elárasztotta az igénytelen, silány, műanyag zene, és a megkreált, hétvégi sztárocskák.
Németh Karesz még mindig CD minőségben hozza a régi és az új Mini dalokat, szinte égnek az ujjai között a fekete-fehér billentyűk, pedig már ő sem tini, 58 éves! A dobost, Adamecz Józsefet sajnos nem ismerem, de hibátlanul hozta a ritmus szekciót, a legnagyobb alázattal püfölte a bőröket, szerényen meghúzódva a háttérben. Nem tudom, hogy Török Ádám hol lelt rá Paróczai Attilára, a basszusos srácra, de marha nagy érzéke van a zenészek kiválasztásához. Attila fiatal kora ellenére már igen nagy technikai tudásra tett szert, nagyon jó volt hallgatni, ahogy biztos kézzel brummogtatja hangszerét.
Miért pont a fuvola?
Engem ért a megtiszteltetés, hogy Török Ádámmal interjút készíthessek. Semmi sztár allűr vagy nagyképűség, egy igen egyszerű, szerény ember benyomását keltette, akinek az egész élete a zenéről szól. Átlagos dolgokról beszélgettünk, tervekről, új lemezről, koncertekről… és hogy miért pont a fuvola? A ’60-as évek végén egy Traffic koncertet nézve, magával ragadta Chris Wood lenyűgöző fuvola játéka, aztán ’69-ben, Badacsonyban hallott először Jethro Tullt, na ez rátett egy lapáttal, és a nagy példakép Ráduly Misi volt a legendás Syriusból!
Végső szóként csak annyit írhatok, hogy köszönjük neked az orosháziak nevében, megint bebizonyítottad, hogy a rock zene örök és halhatatlan!
