Tarisznyában reménységgel

A Székács iskolában június 15-én délután ballagtak a 8. osztályosok. A 14 diákból jövőre 7-en folytatják ebben az intézményben tanulmányaikat.
A hagyományos búcsúztatás a főszereplő ballagóknak sok izgalommal, könnyekkel járt, amint végigjárták iskolájukat tanáraik, társaik jelenlétében.
Nagyné Györgyi Szilvia igazgató-helyettes beszédéből álljon itt egy részlet:
„Adjunk hálát Istennek, hogy egymás útitársául rendelt benneteket, bennünket: diáknak-diákot és tanárnak-diákot, hiszen mi is formálódtunk általatok. Keresztény iskolánkból továbbinduló tanulóink tarisznyája reménység szerint valamivel gazdagabb másokéhoz képest. Az Istenhez közeledő, rá hagyatkozó, benne bízó életszemlélet felelősséget jelent az innen távozók és itt maradók számára egyaránt.

A hegy és út hasonlata jól magyarázza ezt a felelősséget, amiről – kérlek benneteket – sose’ feledkezzetek meg. Hiszen, …nem mindegy, hogy személyes életetekkel, példaadásotokkal más, Isten útját nem ismerő társaitok számára hegyként magasodó úttorlasz lesztek, amely megnehezíti a tisztánlátást, hamis képet nyújt a keresztény élet valóságáról vagy út lesztek elkövetkező közösségeitek, társaitok számára, mely megkönnyíti az előrejutást, amely bátorítást jelent, amely áldássá lesz mások életében is.
Igyekeztünk a tudásbeli előrelépésen túl rámutatni az élet örök értékeire általános iskolai éveitek alatt, de ezzel úti titok csomagotok még nincs teljesen kibontva….. tovább kell lépnetek. Kinek-kinek érettségi, vagy szakvizsga felé, de mindenképp’ többé válni akarattal, igyekezettel, becsületesen.
Isten áldjon és segítsen utatokon!”