- hirdetés -

A Folkográfia zenekar dalszövegeikből egy kiadványt jelentetett meg. Murvai Tibor dalszerző mesél a folk-rock banda szövegvilágról.
A Folkográfia zenekar április 15-én mutatta be első kiadványát a közönségének. A Justh Zsigmond Városi Könyvtárban közel 70 érdeklődő gyűlt össze, hogy a füzet megismerése mellett részese legyen egy koncertnek.
A kiadványról Murvai Tibor, a dalszövegek szerzője mesélt.
– A kiadvány úgy állt össze, hogy megírtam a szövegeket, kiválogattam a képeket, majd ezeket Muszka Kálmán összeszerkesztette. Ez a füzet főként a Folkográfiának írt dalszövegeket tartalmazza. Szerettük volna levédetni a szövegeinket, hogy ne tudja őket senki – mai szóval – lenyúlni.

Egy órás koncert a könyvtárban (amatőr fotó)
Egy órás koncert a könyvtárban (amatőr fotó)

A megmaradás parancsa

Az ajánlót K. Fülöp Béla írta, mely a következőképpen indul: „Azt mondták nekem az ősök, hogy minden nép addig él, ameddig vannak dalai, táncai, őrzik ételeiket, vigyázzák szokásaikat, s azt mindig tovább adják megőrzésre egy-egy új nemzedéknek. Amikor ez megszakad, megszakad az élet-fonal, akkor megszakad a nemzet, a nemzedék, a család folytonossága […] A legnehezebb időkben is voltak olyan példaértékű személyiségek, csoportok, akik vállalták a sors kihívásait, hogy legyenek a mentő-híd eszközei, s át tudták vezetni azokat, akik vállalták továbbvinni az ősi nemzetség megmaradás-parancsát. Az orosházi Folkográfia együttes ezt teszi.”
A kiadvány 28 dalszöveget tartalmaz. Ezek között szerepel például A csodaszarvas legendája, a Fáklya ég a várfalon, a Magyar turulmadár, a Több tízezer csillag, az Elmúlt idők és a Lovak álma című versek is. Az El kell mennünk pedig kifejezetten Orosházáról szól.

A magyar történelem útjai

A kiadvány borítója
A kiadvány borítója
A szövegvilágról Murvai Tibor a következőképpen nyilatkozott:
– A magyar történelem útjait járják be a szövegek. Azt mondják, hogy egy kicsit magyarkodunk. Ha körbenézünk a körülöttünk lévő országokban, láthatjuk, hogy mindenki őrzi a hagyományokat, nekünk meg szégyen egy zászlót kitenni. Mi megkaptuk már azt is, hogy nacionalisták a szövegeink. Nem tudom mitől. Itt a kiadvány, el lehet olvasni, és el lehet dönteni, hogy nacionalisták vagyunk, vagy sem. Szerintem nem. De ha már 1100 éves Magyarország, akkor engedtessék meg nekünk, hogy legalább emlékezzünk rá. Sajnos ezek miatt nem nagyon van lehetőségünk fellépni. Kevés helyre hívnak a szövegek miatt.
A közeljövőben találkozhatunk a zenekarral néhány koncerten. Fellépnek többek közt Gellértegyházán a Magyarok ünnepén, Újkígyóson és Békéscsabán. Ezen kívül pedig arra készülnek, hogy szeptemberben felvegyenek egy 4-6 számos demót is.

A kiadványt jelenleg a zenekar honlapján keresztül lehet megrendelni. A közeljövőben a könyvtárban, Törköly Józsefnél is kapható lesz.

Részlet a kiadványból:
El kell mennünk
Dunántúli lankás dombság,
Más a hit és más az igazság.
Más lett a vallás és más az úr,
Zombán, Dőry Ádám a földesúr.
Az iskolát és templomot elvitte a kárhozat,
Ki itt evangélikus az mond, hol imádkozhat.
Hol érhet újra össze a kezünk,
Hol lesz a hely, hol újra együtt leszünk.
Hát szedjük össze, amink megmaradt,
Néhány szekér meg egy régi harang.
El kell menünk és ez elszomorító,
Mondta Dénes Sándor a tudós tanító.
1744-ben a hűvös áprilisi szélben,
A régi hitben s az új reményben.
Két nagy folyón át vezet az út,
Maguk mögött hagyva bút és borút.
Megérkeznek az alföldi pusztába,
Az otthontalanokat jó hír várja.
Nem kell tovább menni, nem érdemes,
Báró Harrukern jobbágyokat keres.
Az Orosi pusztában le is telepednek,
Sárból és vesszőből templomot emelnek.
Új otthonukban béke van nincs harag,
Istentiszteletre szólít a régi harang.

Ha a továbbiakban is értesülni szeretne a témában,
akkor lájkolja az OrosCafé Facebook-oldalát.