Orosháza díszpolgára összegyűjtötte a magyar családnevek eredetét, jelentését, kialakulásuk történetét.
Szerkesztőségünk a családtól kapott könyvismertetőt teszi közzé az alábbiakban.
Hajdú Mihály, Orosháza díszpolgára két évvel ezelőtt megkapta a Magyar Tudományos Akadémia nagydíját az onomatológiai (névtudomány) magyarországi megteremtése és elterjesztése elismeréseként. Előtte jelent meg az Általános és magyar névtan című, majdnem ezer lapos könyve, amely első része a három kötetre tervezett, készülő sorozatnak.
A könyvbe 1230 különböző családnév került be, kilencmilliónál is több magyar ember találja meg nevének enciklopédikus magyarázatát. A magyarázat egyik lényeges eleme az eredetre vonatkozik, de névváltozatokat is megad. Fontos, és a szerző orosházi származásával magyarázható, hogy amikor csak teheti, Orosházára, a névnek Orosházán való gyakoriságára is utal (Bánki, Csepregi, Gombkötő, Jankó, Mórocz).
A bevezetés leírja a magyar családnevek kialakulásának kezdeteit. Fölsorolja a középkori oklevelekben szereplő megkülönböztetéseket, amelyek alapján a XIV. századtól kezdődően kialakultak a maradandóbb családnevek.
A kötetet gazdag bibliográfia is zárja, s csak abból tudjuk igazán megállapítani, hogy milyen nagy elmaradásban van a magyar családnév kutatás. Aligha lehet bizakodni abban, hogy mind a 150 ezer névről kapjunk ilyen összefoglalást, de jó lenne, ha minél hamarabb, minél több családnévnek elkészülne a könyvben található földolgozása, s minél több ember megismerhetné saját nevének eredetét.
Magyarországon a családnevek legnagyobb csoportja az apa neve, amely azután az unokára is öröklődött. Ugyanakkor nagyon sok a népnévi jelentésű (Tóth, Oláh, Németh), valamint a helynévi eredetű (Alföldi, Zalai, Tolnai, vagy Győri, Csepregi, Kabódi) családnév. Nagyon sok a foglalkozásnévi (Kovács, Szabó, Varga), a tisztségekből eredő (Bíró) és a tulajdonságok alapján létrejött családnév.
