Zene és fénykép a csendről

A hideg a kék? Forró a piros? Hogyan lehet egy fogalmat egyes érzékszervek nélkül megragadni? A múzeumban vakok és látók dolgoztak azon, hogy megismerjék egymás világát.
A Szántó Kovács múzeumban április másodikán az utolsó, tizedik alkalomhoz érkezett az a projekt, melynek segítségével a vakok és gyengénlátók együtt dolgozhattak a látó fiatalokkal. A foglalkozásokon fontos szerep jutott a szemen kívüli egyéb érzékszervek hangsúlyos használatának.

A projekt kivitelezésének hátteréről Józó Tamásné múzeumpedagógus mesélt:
– A TÁMOP 3.2.8. pályázat segítségével valósította meg a múzeum ezt a projektet, melyen belül a vakokkal és gyengénlátókkal egy tematikus integrált foglalkozást folytattunk. A vakok és gyengénlátók országos csoportjából, illetve ép látású fiatalokból álló vegyes, 15-16 fős csoportok jöttek létre, melyek tagjai 5 héten át tíz foglalkozáson vettek részt. Az orosházi vakok és gyengén látók csoportjából 7-8 ember, valamint a Táncsics gimnáziumból is hasonló számú gyermek érkezett a programokra.

Zene, kép és vers a férfiről, a békéről, a gyermekről

A múzeumban ehhez a foglalkozáshoz kapcsolódóan van egy ideiglenes néprajzi kiállítás is, amit a paravánokon hoztak létre. Ez a tárlat – ami a vázát képezi az egész projektnek – a gyermeket, a férfit, a nőt, illetve a velük kapcsolatos foglalkozásokat, valamint az udvarlást, a szerelmet, a családot mutatja be. Ehhez kapcsolódó képekkel, irodalmi alkotásokkal, valamint zenével kellett kifejezniük a résztvevőknek ezeket a fogalmakat, vagy legalább valamiképpen utalni rájuk. A projektmunka során a látáson, a szemen kívüli több érzékszervet is használniuk kellett a résztvevőknek, akik így tapintottak, szagoltak, valamint a fülükkel és kezükkel érzékeltek.
– A konkrét célunk az, hogy megismerjék az ittlévők egymás világát. Egyrészt a fiatalok képet kapjanak erről az életről, hogy megtudják azt, hogy mikor kell segíteni ezeknek az embereknek, és mikor nem. Másrészt pedig az, hogy a vakok és gyengénlátók, ha fogyatékkal is, de bátran tudjanak mozogni az életben – tudtuk meg Józó Tamásnétól.

A résztvevők már érzik az eredményt

Az április másodikai foglalkozáson a három csoport különböző fogalmakat húzott ki (köztük a férfi, a csend és béke, valamint a gyermek kifejezést), amikről képek alapján egy fogalmazást kellett készíteniük. Ezt egyrészt Braille géppel, másrészt pedig rendes szöveges formában is le kellett írniuk. Majd a csapattagoknak zenét kellett választaniuk, rajzot készíteniük, valamint hozzá illő verset keresniük, és így – megosztva a munkát –, egy komplett képet adniuk a kapott kifejezésről.
– Az öt hét alatt sokat dolgoztunk együtt a látó fiatalokkal, és mára már a társaság is igen jól összeszokott. Fontosnak tartom, hogy a látó emberek egy kicsit megismerjék a mi világunkat. Szerintem nagyon eredményes ez a projekt, és úgy gondolom, hogy egyre több helyen, például az iskolákban is kellene ilyen programokat szervezni – értékelte az elmúlt időszakpt Hack János, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének tagja.