Zománc, fa és olaj a képtárban

A művészházaspár Tápéról érkezett, hogy festményeivel és tűzzománc munkáival gyönyörködtessen.
A Városi Képtárban március 12-én Barkos Beáta és Simon Miklós alkotásaiból nyílt tárlat, ahol Pusztai Lajos és Mezei-Fehér Judit köszöntője után maga az egyik alkotó, Barkos Beáta mutatta be a kiállítás anyagát.
Miklós és Beáta házasok. Mindkettőjüknek megvan a saját útja, a saját stílusa, mégis sokban hatottak egymás művészetére. Ez leginkább abban érhető tetten, hogy Miklós elsődlegesen festő, ám amióta felesége belépett az életébe tűzzománcozással is foglalkozik. Beáta pedig a zománcban talált rá önmagára, mégis néha festőecsetet ragad a kezébe. A kiállításra azonban – egy-két kivétellel – mindketten a saját eszközökkel, technikával készített munkáikat hozták magukkal.
A házaspár a munka és az alkotás mellett tanít is. Ők alapították meg a Tápéi Tűzzománc Tanoda Alapítványt, melynek 10 éves fennállása óta körülbelül 1000 tanítványa volt, akikből ha nem is művészeket neveltek, de megszerettették velük ezt a technikát.

Simon Miklós: természetelvűség

Miklós már 60 éve fest. 1964-ben állított ki először Párizsban, a Balzac Galériában. Munkássága elején még a konstruktív irány jellemezte, majd expresszivitás hatott rá. Mára azonban visszatért a természetelvűséghez. Erdély szerelmese lett, és sokat is jár ki az ottani művésztelepekre. A falusi világ igen sok festményén megjelenik. Az alkotás során részben az emlékekből, részben pedig a jelenből táplálkozik, hiszen mostanában igen sokat jár olyan helyszíneken, ahol megjelenik a paraszti világ.
– Városi vagyok, Szegeden születtem, de engem inkább a dombvidék vagy a hegyvidék vonz. A Kárpát-medencén belüli térségeket örökítem meg a legszívesebben.
Mindkét anyaggal, az olajjal és a zománccal is foglalkozik. Így fogalmazza meg a kettő közötti különbséget.
– A tűzzománcoknál inkább a gondolatok indítják el az embert. Ott nem a természet az inspiráló, mint például a festésénél, hanem maga az anyag – vallja Miklós.

Barkos Beáta: ősi hitvilág

Beáta a zománccal kezdte a munkát.
– Még nem tudtam rendesen rajzolni vagy festeni, amikor már zománcoztam. Kaposváron elvégeztem a rajz szakot, ott megtanítottak a festészet csínjára-bínjára, de mégis úgy gondolom, hogy én már maradok a zománcnál, hiszen ez önmagában is egy szemlélet.

Kedvenc témája a honfoglalás kori történelem.
– A szakdolgozatom a sámánizmusból írtam, és az ősi hitvilág nagyon mélyen megérintett. Úgy gondolom, hogy bennünket a magyar Szent Korona is kötelez a zománcművészetben való munkára, hiszen az egy iparművészeti kincs, melyről úgy tartják, hogy a legkiválóbb minőségű zománclemezek díszítik. A zománcozásnál valójában a fa és a fém együttműködéséről van szó. A fa nálam lehet például egy teknő vagy akár egy járom is. Az életemnek nagyon fontos része ez a technika. A mindennapi életből a műhelybe menekülök. Azt hiszem, hogy sok olyan gondolatom van még, amit el kellene mondanom a világnak.

A kiállítás április 21-ig tekinthető meg a képtárban.

A tűzzománcozás technikájának megismerésére hamarosan Orosházán is lehetőség lesz majd Beáta és Miklós segítségével. A házaspár ugyanis a Képzőművészeti Műhely vendégei, és egyben tanárai lesznek április 10-én, ahol tűzzománc ékszer-készítéssel foglalkozhatnak a megjelentek a kiállítók közreműködésével.