Csáki-Maronyák József orosházi származású, Kossuth-díjas festőművész március 11-én lenne 100 éves. Egy 1929-es cikkel emlékezünk.
A centenáriumra a város a Szent György-napi ünnepségek keretében emlékezik. Most álljon itt egy cikkrészlet 1929-ből, az Orosházi Friss Hírek május 19-i számából, amelyre Verasztó Antal helytörténész bukkant kutatásai során. (A Batyu a kilincsen című kötetében bővebben is ír a festővel való levelezéséről.)
Orosházi ígéret
Valami idegen ismerősöm megszólított a minap az utcán…
– Menj csak az Ond utca 14-be, majd látsz ott valamit!
Persze, szenzáció-éhesen nyargaltam oda. Egy fiatalember pironkodik elő az udvarvégből, fehér köpenyben, csupa festék. Hamarjában majd hanyatt estem – úgy hasonlított IV. Károly királyhoz. Bemutatkozik: ifj. Maronyák József.
Én is megmondom riporteri nevemet: Friss Hírek. Örvendek – azt mondja. Nem mondhattam ugyanazt, mert én nem örvendtem, inkább azt mondtam:
– Kíváncsi vagyok.
– Mire?
– Hogy mit lehet itt látni?
– Semmit, kérem.
– Akkor ajánlom magamat.
És elindultam; szerencsére jött az id. Maronyák József. Jó napot szerkesztő úr…Kezet fogunk, beinvitál a szobába…megakadt a szemem a falakon: telistele képpel. Portré, tájkép, zsánerkép, csendélet, rajz, olaj, pasztell. Ismerősöket látok a falakon. Ni, ez itt Pollák bácsi, ez meg a kisebbik Szokolai lány, ez meg egy fiatalabb kéményseprő, aki még Nap utcai lakásom kályháját javította ősszel. És nézem, nézem a képeket. Mindegyik alatt név: Maronyák. Hát, kérem, ifj. Maronyák József festegette ezeket a képeket, hogy németországi tanulmányútjáról hazajött.
Pirul, amikor azt mondom, hogy nem rosszak a képek. Hogyne pirulna! Hiszen 19 esztendős és ártatlan művész lelke ott van a képein. Nem rafinált, nem „izmus”, csak szép egyszerűség mindegyik kép…
Ha én lennék Orosháza község, reményt bírnék adni ennek a fiatalembernek, hogy ez a kis görbe utca, amelyik ma nem érdemli meg az Ond vezér nevét, büszke legyen arra valamikor, hogy egy művész a 14. számú házból indult a festő karrier felé.
- hirdetés -
