Fedor Ágnes „görcs és riadalom nélkül önmagát is élve boncolja„.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából Bárdos Zsuzsa tartott előadást az általa személyesen is ismert Fedor Ágnes orosházi írónőről, publicistáról január 20-án. A megemlékezésnek a Szántó Kovács János Múzeum adott helyet az írónő születésének 100., és halálának 20. évfordulóján.
Az előadás különlegessége abban állt, hogy Fedor Ágnes (született Fischer Terézia) életének nagy részét fő művén, a Különös Karnevál című regényén keresztül ismerhettük meg. A két szál harmonikusan fonódott össze Bárdos Zsuzsa előadásában. Az ellentét csupán abban állt, hogy maga az élet abban a korban, amiről Fedor ír, embertelen és borzalmas volt, míg az, ahogy ír róla, az ironikus, cinikus és hihetetlenül naturalisztikus.
A gettósítás időszakát élte meg Orosházán zsidó nőként, anyaként, aki sógorának megölését nyersen és érzelemmentesnek tűnő megfogalmazásban írja le: „A sógorom borotválkozott. Tiltakozni próbált. Néhány perc múlva már ott volt az agyveleje a szappanhab között”.
Lehet-e érzelemmel írni az érzéketlenségről?
Ahogy Bárdos Zsuzsa megfogalmazta, Fedor Ágnes „különleges érzékenységgel megáldott nő volt”. Ezt az érzékenységet nem a hétköznapi jelentésében kell értelmeznünk. Ahogy az előadótól hallhattuk, Fedor azt mutatta meg regénye által, hogy „hogyan volt érdemes élni a sorsfordító embertelenségek áradatában”.Talán csak így tudta teljes lelki megtörés nélkül átvészelni azt, hogy megölik, megkínozzák, megalázzák mellette az embereket, köztük barátait, rokonait.
Az érzéketlenség, amit a társadalom többi tagja érzett a zsidók iránt, és ahogy a zsidók kezdtek közönyössé válni egymás iránt, egy nagyszerű hasonlatban fogalmazódik meg nála. Az emberek is úgy nézték végig a másik meggyilkolását, mint ahogy a tyúkok azt, hogyan vágják el előttük egyik társuk, egy másik tyúk nyakát.
A félelmetes az volt az egészben, hogy ez a regény Orosházáról szól. A mai Táncsics gimnázium helyén ott állt a gettó, régi képeket láthattunk a város egy-egy helyszínéről, ami a regény borzadalmainak egy-egy színhelye volt.
Publicista, lírikus, túlélő
Fedor Ágnes kijutott a gettóból későbbi férje, Wesselényi Miklós segítségével. Őt már nem szállították városunkból a következő állomásra, Békéscsabára, ahonnan 200-an Auschwitzba kerültek. Közülük 13-an tértek haza Orosházára.
Fedor Ágnes a Pesti Napló munkatársaként dolgozott, valamint írt a Magyar Nemzetbe és a Nők Lapja magazinba is. Epikus műve mellett verseskötete is megjelent Sárga Nárcisz, egy marék vers címen. Az előadás címéül választott idézet is – „Egy perccel előbb nő voltam még, ember, aztán már csak egy szörnyű betű…” – ebből a kötetből került ki.
Olyan író volt, aki nem engedett az elérzékenyülésnek. Mint aki nem ismerte a súlyos érzelmeket kifejező szavakat, és nem kedvezett azzal senkinek, hogy gyengének mutassa magát. Nem alázkodott meg egy percre sem, nem hitt a többiek jóságában, annyira azért nem volt naiv. Az önérdeket tapasztalta, azt látta, éppen ezért ő is kihűlt léleknek mutatta magát a külvilág felé.
Bárdos Zsuzsa fantasztikus előadása után mindenki dermedten ült a teremben. A taps után percekig nem volt senki, aki meg tudott volna mozdulni. Mindenki elmerült az írónő világában, és nem tudott kiszakadni. De nem azért, mert jó volt ott lenni.
Zárásként egy idézetet választottam. Nem pontos, de az érzés megegyezik: „A Dunáról nem a szerelmi csalódás jut már az eszembe, hanem a szomszéd fiú, aki mindig is utálta a halakat, mégis ott van most valahol a folyó alján.”
A Különös karnevál című regény megtalálható a Szántó Kovács János Múzeumban. Aki szeretne jobban megismerkedni az írónő szemléletével, az látogasson el a múzeumba.
