A Szent György Lovagrend műsorral és ajándékokkal lepte meg a lakókat.
A Családok Átmeneti Otthonában december 18-án délután tartották a karácsonyi ünnepséget, ahol az eseményt megelőzően a szervezők mindenkit megvendégeltek.
A műsorkezdésre azonban kicsit várni kellett, és ezalatt a gyerekek közt kis vita alakult ki, hogy vajon melyikük is a legszebb. „Mindannyian nagyon szépek és csinosak vagytok” – hangzott az igazságos válasz. A kicsik plüssállataikba kapaszkodtak, testvérüket nyúzták, hol sírtak, hol nevettek, hol énekelgettek a rövid várakozás közben (amit ők nyilván óráknak éreztek). A szülőknek a rendezvény során is akadt dolguk, hiszen a szép beszédeket még nem értő emberpalánták türelme véges, így aztán folyamatosan gyereksírás szakította meg az előadást.
A műsor kezdetén gitárral kísért énekeket adott elő Deák László lelkész néhány fiatallal. Ezután megindító beszédet hallhattunk a szeretetről, karácsonyról és az emberi értékekről. A Szent György Lovagrend nevében Antal László, a lovagrend megyei priora köszöntötte az otthon lakóit és ajándékozta meg őket egy vadonatúj mosógéppel.
Utána Deák László lelkész szólt az otthonban élő családokhoz, aki beszélt Jézus születésének nehézségeiről, és a hitről.
– Ki az, aki gyermekként ezt képzelte el, ebben reménykedett, hogy egyszer majd egy átmeneti otthonban ünnepli a karácsonyt? – tette fel a költői kérdést. Nyilvánvalóan senki. Ellentmondó érzelmeket kelthetett a vendégekben is belépéskor az „Érezzék otthon magunkat!” jókívánság. Otthon – kinek mit is jelent a fogalom?.
Két újabb dal közös eléneklése után egy kedves karácsonyi jelenetet láthattak a családok. A tanulságos történetben természetesen a szerény, valódi értékekkel megáldott szereplő nyerte el a megérdemelt jutalmat.
És akkor jöttek az égből az angyalok – csendült fel az utolsó ének. Hogy a gyerekek ekkorra már az ajándékvárás lázában égtek, vagy fáradtságukban feledkeztek meg a sírásról – nos, ez rejtély marad. De valószínűleg csak megérintette őket az optimista, vidám dal, így ezt az utolsó éneket egyetlen sírás vagy bekiabálás sem szakította meg.
Az előadást követően korábbi lakók adtak át ajándékokat a jelenleg ott élő családoknak. Ez a meghitt ajándékozás már a színfalak mögött zajlott. Egy kisfiú kezében nagy csomaggal rohant az egyik szoba felé: „Otthon bontsuk ki!”- kiáltotta húgának. Nekik most ez a szoba jelenti az otthont. Van hova menniük.
