50. évfordulóját ünnepli a Szokolay Bálint Madrigál Kórus. A jeles esemény alkalmából Szokolay Sándorral beszélgettünk.
A Szokolay Bálint Madrigál Kórus 50 éves fennállásának ünnepe előtt Szokolay Sándort kerestük meg. A Kossuth-díjas zeneszerzőt, Orosháza díszpolgárát arra kértük, hogy az évforduló kapcsán meséljen édesapjáról és segítségével az eltelt fél évszázadra is visszatekintettünk.
– Örülnék Orosháza szellemi felemelkedésének! – kezdte mondandóját a városunkból elszármazott neves személyiség. – Mindent a vidék ad, sok erőt és tartást kaptam én is egyszerű gyökereimből. A hármas emberi egységet, a test, a szellem és a lélek összhangját csak ebben a harmóniában találjuk meg.
– A Himnuszban kért bőséggel áldjon meg minket az Isten, legyen személyes értelme életünknek! Ehhez teljes megtisztulásra van szükségünk, és én hiszem, hogy ez eljön, mert az a dolgok rendje, hogy szebben hagyjuk itt az életet, mint ahogy találtuk. Nyomot kell hagynunk magunk után! Kodály szavaival élve: a lélekről se feledkezzünk meg.
Édesapja személyes példaképe, csakúgy mint Kodály Zoltán. Zeneszerzőként 30 művet írt a kórusnak, és ebben édesapjának is szerepe volt: előfordult, hogy nem engedte fel a vonatra, míg biztos ígéretet nem kapott.
– Hogyan látja édesapját karnagyként, emberként?
– Édesapám először egy vegyeskart alapított, majd felismerte, hogy nem sokaság, hanem lélek kell a kórushoz, ezért létrehozta a Madrigál Kórust. Mai napig érzem az édesapám iránti szeretetet, tiszteletet az egykori tanítványoktól. A város iránt elkötelezett, megszállott ember volt. Nem volt követelőző, viszont általa sokan kötődnek ma is az énekléshez. A humor segítette át a nehézségeken.
– Apám szerint mindenki a maga keresztjét bírja legjobban. Ő teljes életet élt. Ma is szellemben, testben, lélekben edzettnek kell lennünk, még ha fogyunk is. Eleink szebb példát mutattak, mint a jelenben élők. Azt az elavult szót, hogy szeretet, nem szabad kitörölni. A régi szentek szerint „az ének felerősített imádság”, ebben van a művészet megtartó ereje. „A lélek mosdóvize a kultúra” – Németh Lászlóval szólok és kívánom Orosházának, hogy újuljon meg, fedezze fel és karolja fel tehetségeit, a művészettel nevelje, mert az gazdagítja a lelket. Tegyék a zene által szebbé gyermekeik életét, meséljenek az unokáiknak, adják tovább a zászlót.
– Mit kíván a kórusnak?
– Maradjanak meg! Ha vannak is átmeneti mélypontok, újuljanak meg! Az ünneplés: egymás szemébe tekintés – merítsenek erőt belőle. Én is nagyon készülök az évfordulóra, két művet is írtam erre az alkalomra. Az unokám is ott lesz, Ádám, aki csodagyerek. Ő is játszik majd és a fiam, Balázs, aki most nyert meg Grazban egy vendégoktatói ösztöndíjat. Sok karnagy eljön majd ünnepelni. Budapest mellől, Solymárról is, ahol az ottani női kar szintén felvette édesapám nevét.
A Szokolay Bálint Madrigál Kórus fennállásának 50. évfordulója alkalmából november 28-án, 17 órától ünnepi hangversenyt rendeznek a Petőfi Művelődési Központban.
