Ugyanis bármiből lehet hangszert csinálni, akár egy farkaskutyából is.
Körülbelül hatvanöt hangszert mutatott be október 29-én a művelődési ház kamaratermében Birinyi József néprajz- és népzenekutató, zeneszerző, előadóművész, filmproducer és zenepedagógus. A „Síppal, dobbal” címet viselő előadás interaktívan folyt. Aki ott volt, annak mindenképpen zenélnie kellett. Vagy énekelt, vagy ha az nem ment, akkor a ritmust szolgáltatta.
Lehet-e hangszer egy konzervdoboz?
Az interjúra készülve először arra gondoltam, megkérdezem, hány darabból áll a tanár úr hangszergyűjteménye. De az előadás végére már azt sem tudtam meghatározni, mit jelent a hangszer fogalma. Birinyi Józseftől megtudtuk: hangszer minden, amivel hangot lehet kelteni, hiszen a név eredeti alakja: hangzó szerszám. Mindennek van rezgése, és ha tudatosan hangoljuk a rezgéseket, akkor abból már hangszer lesz.
A Birinyi-gyűjtemény pontosan 1113 darabból áll, ebből az előadásokra hatvan-hetvenet szokott magával vinni, és a másfél, két óra alatt mindet meg is szólaltatja. Hallhattunk sámándobot, köcsögdudát, tökciterát, tilinkót, dorombot, kobozt, tamburát és még sorolhatnánk.
Nagyon izgalmas volt látni, hogy az otthon található mindennapi eszközökből is lehet hangszert kreálni. Íme egy példa:
végy egy konzervdobozt! (Lehet kicsi májkrémes, vagy nagy, hat személyes babkonzerv. Az előzővel magasabb, az utóbbival mélyebb hangokat kelthetünk). Az alján, a középére vágj egy lyukat, húzz bele egy gyantába áztatott madzagot. Ha ezzel megvagy, a madzag rángatásával utánozhatod a kutya, a béka vagy akár a tyúk hangját is.
Tilinkót mosogatócsőből vagy szigetelőcsőből is készíthetünk, vagy zenélhetünk két, egymástól fél centire tartott kanál lábhoz veregetésével is. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen.
Mitől magyar a magyar hangszer?
Nem csupán hallgatni lehetett a hangszerek muzsikáját, hanem mindegyikről megtudhattuk, honnan származik, miből készült, kik használták, és némelyikről egy-egy rövidke mókás történetet is hallottunk. Az előadás címében az szerepelt, hogy magyar népi és történeti hangszereket ismerhetnek meg a látogatók. Mint kiderült, a magyar hangszer nem attól magyar, mert a mi őseink készítették el először, hanem attól, mert magyar fából, tökből, vagy más itteni anyagból készült, és hazai dalokat mutatnak be vele.
Az előadás alatt a gyereknek nem volt idejük unatkozni, hiszen a produkció részeseivé válhattak improvizatív táncbemutatójukkal, sőt, egy-egy hangszert is megszólaltathattak.
A közönséget az előadó minden bemutató alakalmával bevonja a zenélésbe, hiszen ahogy ő mondja, a szórakoztatás és a tanítás egyformán fontos célja a műsorainak. Az emberek úgy tudják megszeretni a zenét, ha élményt kapnak tőle. Akit megérint egy ilyen este, abban felmerül, hogy otthon maga készítse el a látott hangszereket. És akkor megjelenik a lényeg, az alkotás maga, és kialakul a saját magunk által előállított zeneszerszámhoz való erős kötődésünk.
Bárki kipróbálhatja
Aki azonban nem szeretne fúrni-faragni, az se keseredjen el, mert a testidiofóniának, a puszta testünkkel, például a szánkkal vagy a kezünkkel való hangkeltésnek is nagyon sok változata, lehetősége van. Aki szeretné ezeket kipróbálni, az látogasson el Birinyi József lapjára, vagy jelentkezzen a Csutorás nemzetközi népzenei táborba, ahol gyerekek és felnőttek egyaránt megismerhetik a hangkeltők, jeladók, ritmuseszközök és dallamjátszók fajtáit és használatát.
