Rövid könyvajánló egy hosszabb könyvbemutató előtt.
Nem csak kerékpáros berkekben várják már, hogy megjelenjen Léna útikönyve a tavalyi pekingi kalandról. Orosháza – immár országos hírű – biciklise tartotta magát ígéretéhez: ahogy hazaérkezett, azonnal nekiült megírni úti élményeit. Ebben segítségére volt diktafonja, hiszen minden egyes nap után felmondta az úton megesett dolgokat. Így semmi nem veszett el, az emlék a hanganyag hallgatása közben újra élesen tört elő.
Lénárt „Léna” Ferenc Az úttörőtábortól a pekingi kacsáig című könyvének bemutatója 2009. szeptember 25-én, pénteken 19 órakor kezdődik az orosházi Petőfi Művelődési Központ koncerttermében. Maga a könyv azonban már megrendelhető e-mailen (eleterzes39@freemial.hu) vagy telefonon, a (30) 486-2031-es számon. Akárcsak egy évvel ezelőtt, az orosháziaknak Léna most is házhoz viszi a könyvet.
Azon szerencsések közé tartozom, akik az elsők között olvashatták a könyvet. Mivel Lénát hosszú évek óta ismerem, így egyáltalán nem lepett meg, amit olvastam, pontosan azt kaptam, amit vártam. Az élmények leírása igazán „Lénásra” sikeredett. A könyvtárosok blogjukban pár részletet már közöltek, abból egyértelműen leszűrhető volt már korábban: ismét szórakoztató írás született.
Szókimondó beszámoló ez, mely nem az úri kisasszonyok szalonjába kerül majd polcra. De valljuk meg őszintén, nem is oda szánták. Hiszen sem Léna sem társa, Berta István nem kéjkirándulásra vállalkozott, mikor a Góbi-sivatagon keresztülvágva eltekertek Pekingig.
Az első könyv könnyes nevetései után biztos voltam abban, hogy a mostani is hasonló lesz. Nem is csalatkoztam. Annyiban mindenképpen eltér a mostani könyv az előzőtől, hogy nem annyira mereven naplószerű. Az Európai utazást elmesélő kötetben napról-napra haladunk az utazóval, pontosan tudjuk mikor merre jár, mit csinál.
A pekingiben ez másként van, nem olvashatunk minden egyes napról, ami kissé regényesé teszi az írást, ezáltal könnyebben és gyorsabban is olvasható. Inkább az élményeket, a poénokat és a szenvedéseket emeli ki, miközben bemutatja a fantasztikus tájat és az ott élő, számunkra különös embereket és szokásokat.
Köztudott, hogy Léna állandó harcban áll a hivatalokkal, a különböző szervekkel és a bürokráciával. Most azt hiszem, egy életre elegendő élményt kapott mindegyikből az út során. Sok gond akadt az út során, amit a két utazó másként kezelt le. Azt hiszem, ha nincs ott „Gézabá” (Berta István), akkor az orosházi kerekes igen hamar nagy bajba került volna a hatóságoknál. Kettejük „elegye” viszont átsegítette őket minden nehézségen. Gézabá orosztudása és higgadtsága aranyat ért ezen a vidéken, Léna pedig sok évtizedes utazási rutinjának köszönhetően kiváló érzékkel akadt rá azokra az emberekre, akik szállást és ételt adtak az utazóknak. Kiegészítették egymást minden tekintetben.
Jó szívvel ajánlom a könyvet mindenkinek, aki ismeri, tiszteli vagy éppen ki nem állhatja Lénárt Ferencet. Őszintén, tabuk nélkül ír le mindent, pontosan úgy, ahogy érzi és gondolja. Ettől lesz számomra igazán hiteles az, amit olvasok.
A könyvet 50 fotó színesíti, mely mellé még 50 perces úti film is jár. Ráadásként pedig DVD-n két dokumentumfilm is a csomagba került.
