Véha Antal a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével kitüntetett professzor, mezőgazdasági gépészmérnök, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának intézetvezető egyetemi tanára kapta a Vinculum Közhasznú Egyesület Öregdiákok Baráti Köre által létrehozott Primus Inter Pares-díjat november 29-én.
Családja, kollégái és barátai körében vehette át Primus Inter Pares díját Professzor dr. Véha Antal intézetvezető. A közel 63 éves egykori Táncsicsista, aki – 1970 és 1974 között koptatta az iskola padjait – Endrődön született, munkája és magánélete már hosszú évek óta Szegedhez köti. Mai napig szívén viseli Orosházát és a Táncsics Mihály Gimnáziumot, alma materét.
Az ünnepélyes díjátadón szakmai és baráti mentora, Prof. dr. Sitkei György köszöntötte és emlékezett vissza Véha Antal munkásságára. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja – aki szintén Primus Inter Pares díjas egykori Táncsicsista – beszédében kiemelte az iskola fontosságát.
– Az iskolának olyan alapokat kell adni, amelyre majd mi tudunk később, saját magunk erejéből építeni. Egy egyszerű hasonlat volna a kőműves munkája. Ha a kőműves az alapokat rendesen lerakja, minden téglát egymás mellé szépen, akkor a következő téglasorok jól fognak állni. Ha hepehupásra rakja le az alapot, meg kihagy egy-két téglát, hogy fog kinézni a következő téglasor? Ha az iskolai alapok nincsenek letéve rendesen, akkor a rápakolt fal előbb-utóbb leomlik – mondta szónoklatában a professzor.
Majd kitért Véha Antal tanulmányainak megalapozására. A professzor kiemelte, a legújabb Primus Inter Pares díjas szorgalmas növendék volt, megtanulta azokat az alapokat, melyeket a Táncsics Mihály Gimnázium adott. Érdekes párhuzamot vélt felfedezni Véha Antal több évtizeden át folytatott tanulmánya és az alma matere helyszínéül szolgáló Orosháza között.
– Nem tudom az orosháziak mennyire emlékeznek rá, de az orosházi kenyér 80-100 évvel ezelőtt híres volt vármegyeszerte, de talán országszerte is. Véha Antal valószínűleg emlékezett a régmúlt kenyérszeretetére és jó szokásaira, ezért fő témaköre a búza és a kenyér problémakörét ölelte fel. Véha Antalról elmondható, hogy dicsőséget szerzett az országnak, és azon belül az alma maternek munkásságai által – mondta Sitkei professzor.
A laudációk sorát dr. Bíró Imre, a Szegedi Tudományegyetem Mérnöki Karának dékánja folytatta. Véha Antallal nemcsak szakmai és munkatársi viszony köti össze, hanem jó baráti kapcsolatot ápolnak egymással már évek óta. Beszédében külön örömként jegyezte meg, hogy barátját egykori gimnáziumában köszönthette. Kiemelte, a Táncsics gimnázium méltán lehet büszke Véha Antalra.
– Véha Antal olyan öregdiák, aki évtizedek alatt jelentősen formálta a szegedi mérnökképzést, ezen belül kiemelve a gyakorlatorientált képzési formát. Olyan öregdiák, aki meg akart felelni a gazdaság és a társadalom kihívásainak, igényeinek. Konzervatív szemlélete mellett szereti a kihívásokat, kiváló kapcsolatteremtő és pártolóképességgel rendelkezik és mindezt a közösség javára fordítja – mondta beszédében a dékán.
Hozzátette, szerencsés minden Táncsicsista, hogy egy olyan intézményben tanulhatnak, amely kiemelt figyelmet fordít öregdiákjaira.
Az intézmény igazgatója, a a Vinculum Közhasznú Egyesület elnöke, dr. Blahó János is köszöntötte a díjazottat, egy diavetítésen mutatta be a közönségnek Véha Antal életútját. A hagyományokhoz hűen Koszorús Oszkár, a szintén Primus Inter Pares díjjal kitüntetett köztiszteletnek örvendő helytörténész adta át Véha Antalnak a díjat. Majd szintén a hagyományokat követve elhelyezték portréját a Primus Inter Pares díjazottak dicsőségfalán.
Általában jól szoktam tűrni az engem érintő efféle atrocitásokat, és azt amikor szembe dicsérnek – kezdte köszönő beszédét Véha Antal.
– Most azonban egy kicsit elérzékenyültem. Ezt abból vettem észre, hogy a füleim hegyei elkezdtek égni, és ez azt jelenti, hogy engem valószínűleg túldicsértek. Köszönöm az összes méltató szót. Én még mindig ugyanannak a csibésznek érzem magam, aki voltam – mondta beszédében a professzor.
Zárásként visszaemlékezett a Táncsicsban eltöltött évekre. Felhívta a nézők soraiban ülő diákok figyelmét, hogy egykoron ő is követett el csínytevéseket. A bohókás fiatalság azonban tovaszállt, és most büszkén, meghatódva vehette át alma materében a munkáját elismerő Primus Inter Pares díjat.
