Második verseskötetét mutatta be Lélek-szirmok címmel Zvolenszki Andrásné február 23-án a Justh Zsigmond Városi Könyvtárban. Az orosházi költő ezúttal is saját gondolatait, érzéseit öntötte rímekbe.
Zsúfolásig megtelt a könyvtár olvasóterme érdeklődőkkel, a későn érkezőknek már csak pótszékeken jutott hely. A közönség soraiban ott ült az alkotó családja is, 91 éves édesanyja, férje és lánya. Nekik köszönte meg elsősorban, hogy a Lélek-morzsák után létrejöhetett az újabb verseskötet.
A cím most sem véletlen.
– Úgy választottam meg, hogy tükrözze, amit a verseimmel közvetíteni szeretnék az olvasó felé. Tulajdonképpen átnyújtok nekik egy-egy szirmot a lelkemből – osztotta meg a bemutató előtt az Oroscaféval.
Mint elmondta, a könyvben szereplő írásokat elsősorban a hétköznapi élet, az őt körülvevő környezet, a társadalom, a család, a természet ihlette.
– Meglátok valamit, aminek hatására megfogalmazódik bennem egy gondolat. Azt azonnal leírom, és lehet, hogy még aznap, lehet, hogy két hét múlva, de általában vers születik belőle – avatott be az alkotás folyamatába.
A kimaradt olvasásóra
A nyugdíjas költőnő végzettsége szerint olaj- és gázipari technikus, aktív éveiben nem is jutott sok ideje a versekre, amelyek gyermekkorától végigkísérték életét.
– Már kislányként nagyon szerettem olvasni. Második osztályos voltam, mikor észrevették az iskolában, hogy mumpszom van, és hazaküldtek. Pityeregve bandukoltam az utcán, és megszólított egy néni, kérdezte, miért sírok. Mire én elkeseredve válaszoltam: mert hazaküldtek az olvasás óráról. Ezt én tragédiaként éltem meg – mesélte ennyi év távlatából már nevetve.
Jókedvből a könyvbemutatón sem volt hiány, a hangulatot a Bokréta Népdalkör alapozta meg, Z. Konkoly Juci Nekem a vers… című költeményének megzenésített változatával. Tőlük Koszorús Oszkár helytörténész vette át a stafétát, hogy bemutassa a szerzőt és beszélgessen vele a kötetről.
Az alkotó a legkevésbé sem ismeretlen számára, a kardoskúti szervezésű országos próza- és versíró verseny zsűrielnökeként csaknem egy évtizede követi munkásságát.
– Minden évben vagy kétszáz pályamunkát végigolvastam, köztük az orosháziakét, és már az első évtől föltűnt nekem Zvolenszkiné Konkoly Jutka. Láttam, hogy tehetséges, érdekes képeket, ritmusokat, rímeket tud, tetszettek a versei – fogalmazott a bemutató főszereplőjével kapcsolatban hozzátéve, véleményét a kötet ajánlójában bárki elolvashatja.
Az este folyamán kiderült, hogy a szerző mostanában szabad verseket is alkot, és rendkívül kifejező tömörségük okán megkedvelte a haikukat. Szívesen mélyed el tanulmányozásukba, illetve próbálkozik írásukkal. Olyannyira, hogy a harmadik kötet talán csak haikukat tartalmaz majd.
