Kirobbanó energia és csillapíthatatlan tenni akarás. Röviden így lehet jellemezni Dénes-Földesi Mónikát, a Kisharang Bölcsőde vezetőjét. Több területen is kipróbálta már magát, de élete talán legmeghatározóbb állomása a Vadvirág Esély Klub volt, ahol tíz évet töltött el szakmai vezetőként. Mesélt a múltról, az életéről és a legfontosabbról: a szeretetről.
Sosem volt kérdés Dénes-Földesi Mónika számára, hogy melyik hivatást válassza. A Jászberényi Főiskolán szociálpedagógus szakon szerezte első diplomáját, majd a tudásszomj vezette az ország másik végébe, Pécsre. A baranyai megyeszékhelyen szociálpolitikát hallgatott, a diploma megszerzése után pedig belevetette magát a nagybetűs életbe.
– Elhelyezkedtem az Egységes Szociális Központnál. Először az idős ellátásban dolgoztam, mint mentálhigiénés gondozó, majd ahogy megnyílt a Vadvirág Esély Klub, kaptam egy lehetőséget és közel tíz éven keresztül dolgoztam ott. Nagyon szerettem az ottani munkámat – mesélte.
Az élet vadvirágos oldala
Kihívásokkal és sokszor nehézségekkel teli tíz évet töltött Dénes-Földesi Mónika a Vadvirág Esély Klub élén, de – ahogy fogalmazott – minden percét élvezte. Egy olyan világban kellett helytállnia, amely még a XXI. században is kellemetlen és tabu téma a társadalom számára.
Feladatának érezte, és érzi még mindig, hogy az emberek felé nyitni kell. Számos fejlesztés köszönhető neki, többek között az, hogy a klubtagok előtt kinyitotta, a számukra hosszú éveken át zárva tartott igazi világ kapuját.
– Először Orosháza felé igyekeztünk nyitni, hogy a saját környezetünk megismerhessen minket. Volt kolléganőimmel vittük őket a könyvtárba, a kiállításokra és rengeteg programra. A nyitás sikerült, és úgy gondolom, hogy mára a Vadvirág teljesen a város szerves részévé vált.
Majd elkezdtünk nyitni a megye, a régió és végül az ország felé. Erre a legjobb az utazás. Rengetegszer kirándultunk a Vadvirág Esély Klub tagjaival. Úgy gondolom ez kölcsönösen volt jó mindenkinek. A gyerekek megismerték a világot, míg a világ megismerte őket. Először csak Orosháza és környéke volt az úti cél, majd egyre jobban feszegettük a határokat.
Elindultunk Pécsre, Budapestre, majd messzebb és messzebb. Először egy nap, majd három nap, a végén pedig már öt napos kirándulás következett. Végül még az országhatárt is átléptük, és egészen Bécsig meg sem álltunk – mesélte.
Biztosan nehéz volt, akkoriban nem figyeltem arra
A kezdeti nehézségekre, mint mondta, nem volt ideje odafigyelni. Ösztönösen végezte a munkáját és tette, amit tennie kellett.
– Biztosan nehéz volt a kezdet, nem emlékszem. Akkoriban erre nem figyeltem, hiszen nem volt rá időm, valamint akkora energiával vetettem bele magam ebbe a lehetőségbe, hogy nem érzékeltem a problémák és az elém gördült akadályok súlyát. Másfél éves diplomás voltam, amikor jött a lehetőség, hogy a Vadvirágban dolgozhatom. Akkora volt bennem a teljesíteni és tenni akarás, hogy az „ide nekem az oroszlánt is” mentalitás jellemzett. Nem éreztem akkor kihívásnak, amit csináltam. Így, utólag átgondolva szembesülök azzal, hogy igenis nehéz volt – emlékezett vissza.
Minden helyzetben feltalálja magát és igyekszik helytállni. A főiskolás évei alatt is kipróbált több területet. Sokan nem gondolnák, hogy utolsó féléves gyakorlatát a Szolnoki Büntetés Végrehajtási Intézetben töltötte, és azt is nagyon élvezte.
A Kisharang Bölcsőde vezetőjeként viszont, egy sokkal nyugodtabb munkahelyet tudhat a magáénak. Már három éve, hogy új területen jeleskedik Dénes-Földesi Mónika.
– Sokkal nyugodtabb munkahelyem van most, azonban bevallom, sokat gondolok a Vadvirágra. Nagyon hiányzik az a sodró lendület, ami ott volt. Itt kötöttebb a munkám, de azért itt is vannak kilengések. Az első időszakban eszméletlen tempóban vetettem rá magam azokra a családokra, akiknek szociálisan segítségre volt szükségük. Első dolgom volt mérhetetlenül felháborodni, ha valaki nem kapta meg a fogytámot, és beindult bennem a gép. Egyből soroltam, hogy mit és hogy kell csinálni, felajánlottam a segítségem, majd szépen rájöttem, hogy a szülők mindent szépen el tudnak intézni maguktól, nem feltétlenül kellek ehhez én. A Vadvirágban ez pont másképp volt. Ott sokszor a szülők és a hozzátartozók nem is tudták, hogy milyen támogatások járnak a gyerekeknek, és ott intézkednem kellett. Most, kétgyermekes anyaként nem bánom, hogy nyugodtabb környezetben vagyok, de sokszor elkap a hiányérzet – mesélte.
Az év dolgozója
A szociális területen dolgozókat díjazta az Egységes Szociális Központ november 13-án. Az eseményen Dénes-Földesi Mónika is az Év Dolgozója címet kapta meg. Nem ez az első elismerése, de elmondta, nem szereti nagydobra verni azt, hogyan is végzi munkáját.
– Nagyon jól esik és nagyon örülök ennek a díjnak. Nyilván mindenkinek jól esik ha dicséretet kap, és visszajelzés érkezik arról, hogy amit csinál, az jó. Ez már a harmadik elismerésem, de számomra az a fontos, hogy belül érezzem azt, hogy jól végzem a munkámat. Nekem ez a munka ösztönös, mint a levegővétel – elmélkedett Dénes-Földesi Mónika.
Igyekszik a bölcsőde jó hírnevét terjeszteni a városban. A hallottaknak viszont nem híreknek, hanem tényeknek kell lenniük, ezért sokat is tesz, és fontosnak tartja, hogy a gyermeken kívül a szülő is jól érezze magát az intézmény falai között.
Ha valamibe belefog, azt szereti tökéletesen végezni. Jelenleg a Kisharang Bölcsőde élén is igyekszik mindent úgy csinálni, hogy mindenki számára megfelelő legyen. Beleértve önmagát is. Vallja, hosszútávon a munkát csak az tudja elvégezni, aki teljes szívéből szereti azt, amit csinál.
Végezetül megosztotta velünk, hogy szerinte mi a legfontosabb a mai világban: Szeressük egymást és legyünk tekintettel egymásra!
