Március 18-án, életének 90. évében hunyt el az orosházi pedagógus, a sokak által Pötyike néniként tisztelt dr. Hajdú Erzsébet.
1927. július 19-én született Orosházán, a várost alapító evangélikusok leszármazottjaként. Szülei Hajdú Mihály és Ravasz Erzsébet gazdálkodók. Fivére dr. Hajdú Mihály, a magyar nyelvtudomány jelese, akadémiai doktor, az ELTE emeritus professzora 2014-ben távozott közülünk.
Az őt ismerők által nagyra tartott, sokak által Pötyike néniként tisztelt dr. Hajdú Erzsébet négy elemit járt Orosházán az evangélikus egyházközség iskoláiba. A következő évekről a református iskola kiadványsorozatának első, „A gyerekre mindig mosolyogva nézzetek!” Orosházi pedagógusok és alapfokú iskolák című kötetében maga írta: „…az Orosházi Polgári Leányiskolába kerültem, ami állami intézmény volt, és szigorú erkölcsi valamint tudatos nemzeti nevelést adott… 1941 őszén Fasang Árpád ének-zene tanárommal, majd osztályfőnökömmel és igazgatómmal együtt Szarvasra kerültem. Mindketten Orosházáról, a Zombai utcáról. A Szarvasi Evangélikus Leánylíceum és Tanítóképző… egy teljesen új, eddig nem látott világot nyitott meg előttem…
Majd így folytatja: „1948. szeptember 1-jétől az Orosházi Gyógypedagógiai Általános Iskolában tanítottam… Az oktatási minisztérium gyógypedagógiai főosztálya javaslatára vettek föl Szegedre, a József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára. 1965-ben államvizsgáztam. 1969-től megyei logopédus voltam, 1972-ben a Nevelési Tanácsadót szerveztem meg… nyugdíjas korom után még vagy 15 évig vállalkozó voltam, először logopédusként, majd jogi munkakörben… Amikor engedélyezték az utazást, mentem: európai országokba, Észak-Afrikába. Voltam Auschwitzban, Dachauban, Birkenauban, háromszor zarándokoltam el Weimartól gyalog a „Vérúton” Buchenwaldba, mert végtelenül és teljes szívemből sajnáltam őket, gondolva az én elpusztult, megkínzott és megalázott szüleimre, rokonaimra és ismerőseimre, akikért nem szól a harang sem… Elismerést a Siketek és Nagyothallók Szövetségétől kaptam, mert megszerveztem az alapszervet Orosházán és tanítottam több siketnéma és nagyothalló gyereket. Megszereztem még a kiskereskedői és az autóvezetéshez a KRESZ Oktató Oklevelet, ezeknek is hasznát vettem.”
Dr. Hajdú Erzsébet élettörténetét Hóra írva címmel két kötetben adta olvasói kezébe. A címválasztást azzal indokolta: „Ahogy a hó elolvad, mi is elmúlunk, az emlékeink is…”
Testvérével, dr. Hajdú Mihállyal közösen hozták létre az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium kiemelkedően jó helyesírású 6. osztályos tanulói számára a Ravasz Erzsébet Helyesírási Alapítványt, valamint az Orosházi Református Iskola Szülőföldismeret Alapítványt, amely a református iskolában végzős diákok magyar történelemben, Kárpát-medence földrajzában és Orosháza helytörténet-ismeretében megszerzett tudását díjazza.
Pötyike néni még örvendezhetett afelett, hogy fivérének szellemi munkássága bekerült az Orosházi Települési Értéktárba, ám betegségét méltósággal viselve, március 18-án, szülőföldjén adta vissza a lelkét Teremtőjének. Reményik Sándor soraival búcsúztatják a református iskolában gyászoló diákok és az intézményhez kötődő felnőttek:
„Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána.”
Bárdos Zsuzsa
az Orosházi Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola Szülőföldismeret Alapítványának elnöke
