A Táncsics két végzős diákjának fotóiból nyílt kiállítás múlt szombaton az Amadeus kávéházban. Ez a második alkalom, hogy a táncsicsos diákok egy tárlat keretében mutathatják be alkotásaikat a nagyközönség számára.
Az idén érettségiző táncsicsos tanulók fotóiból összeállított kiállítást Varga László, a Táncsics gimnázium rajztanára nyitotta meg.
– Hadd idézzem Werner Hoffman szavait: Ne azt várjuk, hogy a művészet váljon a mi számunkra hozzáférhetővé, hanem mi nyíljunk meg a művészet számára – kezdte beszédét Varga László. Majd hozzátette: e két diák még nem művész, de elindultak egy úton, melyben teret kap az önmegvalósítás, az egyik legfontosabb dolog a mai társadalmunk számára.
Kiemelte, manapság mindenkinek ott van a zsebében az eszköz ahhoz, hogy fotókat készítsen, de csak keveseknek adatik meg az a képesség, hogy meglássák és megörökítsék a világban azokat a pillanatokat, melyek igazán emlékezetesek lesznek az utókor számára.
Az egyik alkotó, Molnár Zsuzsanna fotóit látván elgondolkodik az ember. Mi lesz a világ sorsa, mekkora károkat okoz a globális felmelegedés, és hogy mennyi dolog előtt haladunk el nap mint nap anélkül, hogy meglátnánk benne a szépséget. A vizuális megjelenítés adottsága mondhatni a vérében van, hiszen bátyja, Molnár Tibor is a Táncsics stúdió tagja volt, és az iskolában sajátította el a vizuális megjelenítés rejtelmeit. Később aztán szakmán belül maradt és jelenleg is operatőrként dolgozik.
Talán Zsuzsanna tőle is elleshette a képek megörökítésének fortélyát.
– A képeimen látszik, hogy a fekete-fehér megjelenítést helyezem előtérbe. Ezzel a hétköznapi érzéseimet jelenítem meg: a kimerültséget, a zavarodottságot és a gimnáziumi évek utáni kérdőjeleket: hogyan, s miként tovább. Már kiskoromban is közel állt hozzám ez a két szín, valahogy ezek fognak meg a legjobban – osztotta meg Zsuzsanna.
A másik alkotó, Hejzlinger Dominka jól elkapott pillanatai kissé vidámabbak, és szokatlan látásmódot tárnak fel a néző előtt. Miközben képein mereng az ember, derűlátóbb és színesebb világkép tárul elé.
– Helyzetember vagyok, a látásmódom mindig ehhez mérten változik. Persze, ha látok valamit, akkor ebből próbálom mindig a legjobbat kihozni, ezek a képek is ezt az érzést szemléltetik. Voltak olyan koncepciók, melyeket előre kigondoltam, de legtöbbjük csak úgy jött – mondta Dominika.
A képekről a lányok mindenképpen visszajelzést várnak: legyen az szakértői vagy szubjektív vélemény, hiszen ezekből az építő hozzászólásokból tanulhatnak a legtöbbet. A képek megtekinthetőek az Amadeus kávéházban.
