Gyerekkorában gyakran kattintgatott a család Pajtás, majd Smena fényképezőgépével, de ezek kezdetleges „lépések” voltak. A fotózással először a gimnáziumi évei alatt találkozott Fehér Béla fényképész.
Rendszeresen járt az Ifjúsági házban tartott fotóklub foglalkozásokra, majd a gyermekfotó szakkör vezetője lett. – A gimnáziumban kezdetben kertészmérnök szerettem volna lenni, de a fotózás überelte az addigi elhatározásaimat. Kreativitást, önmegvalósítást, szabadságot, és jó adag misztikumot láttam a fotózásban – és maradt egy életre szóló hivatás. Régebben azért hívtak fényképészt, hogy biztosan sikerüljön a fénykép, mert birtokában voltak annak a tudásnak, amitől jó lesz egy fotó – emelte ki Fehér Béla, aki hozzátette, ma már a digitális korszakban egész más a helyzet: egy pillantás a kijelzőre és máris látható milyen kép készül, megfelelő az elvárásainknak vagy sem.
Gyári fotós majd saját stúdió
Érettségi után elszegődött fényképész inasnak Hódmezővásárhelyre, iskolába Békéscsabára járt, de a szakma alapjait igazán a vásárhelyi évek alatt tanulta ki. Fényképész dinasztiák leszármazottaitól leshette el a szakmai fogásokat, a világítástechnikát, a stílust, a látásmódot. Portréfotósként kezdte a Fényszövnél, majd jött a katonaság. Leszerelt és az Orosházi Üveggyárhoz került gyári fotósnak, a nemrégiben elhunyt Krausz Imrével közösen dolgoztak.
Majd jött egy váltás. Mindig is mozgolódott benne, hogy önállóvá kellene válnia, a KIOSZ-nál (az Ipartestület elődje) helyezkedett el és mellette fényképezett riportfotókat, esküvői, családi eseményeket. 1996-ban vásárolta meg a Kossuth utca végén, az autóbusz állomás melletti fotóstúdiót.
– Minden napomat itt kezdem – lassan húsz éve már, de az Ipartestületi munka is megmaradt – mesélte, majd hozzátette: rengeteget változott a fotózás az elmúlt évtizedekben.
– Két nagy váltást éltem meg a lassan negyven év alatt. Az egyik a ’80-as évek elején, amikor a fekete-fehér technológia mellé betört a színes. A váltás mellett szakmai kihívás is volt ez. Mindemellett azonban eltörpül a 2000-es évek elején berobbant digitális váltás. Ez fenekestül felforgatott mindent. Bár egyszerűbbé vált a képkidolgozás, de csorbult a szakma misztikuma – sorolta. Mint mondta, az egész életét ebbe invesztálta, minden a fotóstúdió falai között van: technika, tudás, rutin, gyakorlat. Szeretne nyugdíjas koráig ebből megélni, reméli sikerül, annak ellenére, hogy bizonytalan a szakma jövője.
– Régen ünnep volt a fotózás, vasárnap délelőttönként is nyitva voltak a fényképészek és fontos eseménynek számított a családi fotózás. Volt erre igény. Ma már másként működnek ezek a dolgok, egyáltalán nem fontosak – fejtette ki.
Megtudtuk, manapság önéletrajzokhoz, pályázatokhoz készít portréfotókat, esküvőkön, fontosabb családi eseményeken készülnek a képek. Babafotózás és portfólió készítés jelent kreatív kihívást. Sokan ismerik a városban, az elmúlt negyven év minőségi munkája jó „reklám”. Fehér Béla szabadidejében is szívesen fotóz, leginkább természet-, és épített környezet fotókat készít. Mindemellett szeret zenélni, amit egyidőben kezdett el a fotózással. Mint mondja, e két dolog kiegészíti egymást, hisz mindkettő az alkotásról szól, de sosem váltja fel egyik a másikat.
