Száz éve tették le a református templom alapkövét. Ritka, hogy háború idején építkezik egy egyházközség, az még inkább, hogy kriptája van a református templomnak – Orosháza esetében mindkettő elmondható.
Kicsit nehezen nyílik, de Szalkay Róbert református lelkész megbirkózik a kripta ajtajával, majd levezet a keskeny lépcsőn a sírkamrába, ami hat ember nyughelye. A sírboltot utólag alakították ki – 1931-ben, csaknem két évtizeddel a templom alapkövének letétele után.
Az alapkövet száz évvel ezelőtt, 1914. április 4-én tették le, Süle Pál és fia tervei alapján az építkezést elkezdték, majd a kőművesek hadba vonulása miatt abba kellett hagyni. Az időközben megérkezett három harang közül pedig kettőt elvittek katonai célokra, csak a legnagyobb maradt meg.
– A sok nehézség ellenére mégis elkészült a templom, 1917. december 9-én szentelte fel Baltazár Dezső püspök – tudtuk meg Szalkay Róberttől. – Az első világháború idején építkezni nehéz vállalkozás volt, nehéz anyagi helyzetbe került az egyházközség, mégis elérték a kitűzött célt, ami számomra az orosházi reformátusok küzdeni akarását mutatja – hangsúlyozta a lelkész.
A kriptában nyugszik Kiss László lelkész nejével, az ő lelkészi szolgálata idején épült a templom. Az egyházközség egykori jótevőjét, Vizi Sándor presbitert, tiszteletbeli gondnokot, és feleségét is itt helyezték örök nyugalomba, és itt pihen Kiss László utódja Horváth Kálmán, szintén a feleségével együtt. A salétrom sok gondot okozott a templomnál, nem véletlen fordítottak jelentős forrásokat az épület felújítására. Most a kripta korszerűsítését tűzték ki célul – ebben számítanak a helyiek adakozására, vállalkozók munkájára. Orosházán egyébként a statisztikák szerint mintegy 1300 református vallású él, a regisztrált egyháztagok száma 100.
Az alapkőletétel évfordulóját egész napos programsorozattal, kiállítással, tortával ünnepelték október 10-én, közösen a református iskolával.
