A könyvsorozat most megjelent 5. része nagyrészt az orosházi eseményeket dolgozza fel.
A városi könyvtárban január 25-én a „Békés megye 1956-ban” című forráskiadvány III/2. kötetének bemutatóján vehettek részt az érdeklődők.
Az 5. kötetet, a sorozat utolsó részét ismerhették meg nagy vonalakban a könyvtárban megjelentek. A kiadvány befejező részéről szóló előadást azért városunkban tartották, mert ez a legnagyobb részben Orosháza történet meséli el.
A bemutatott kötet első része még 2006-ban jelent meg. A települések adatait abc-sorrendben dolgozták fel a szerkesztők, így került Orosháza az utolsó, III/2-es kötetbe. A bemutatón Erdmann Gyulával, a Békés Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatójával, egyben a kötet szerkesztőjével Dr. Erdész Ádám, a levéltár igazgatója, az est házigazdája beszélgetett.
Saját élmények és hivatalos források
Erdmann Gyula elmondta, hogy az 5 részes sorozat megírására az ’56 iránti tisztelete sarkallta, valamint hatással volt rá az 50 éves évfordulóhoz való közeledés is. A fővárosból származó történész saját, gyermekkori benyomásairól is mesélt a közönségnek. Emlékeiben élnek még a kórházba szállított sérültek képe, a Budaörsi úton végigvonuló tankok hangja, Nagy Imre beszéde a rádióban…
A forráskiadvány nagyrészt bírósági peranyagokból, politikai perek anyagából, cikkekből, tanúvallomásokból, ítéletekből, fellebbezésekből, tanácsi jegyzőkönyvekből szerzett adatokból áll össze.
Orosháza 1956-ban
A kötet bemutatása során Erdmann Gyula egy külön fejezetben ismertette Orosháza történéseit. Ahogy megfogalmazta, ebben a városban „ritka tisztességes, becsületes emberek álltak a forradalom élén”, így nekünk helyieknek egy percig sincs okunk szégyenkezni.
Nagy Lajosról, a forradalom helyi vezetőjéről is hallhattunk. Az egyszerű szabómester erőszakmentesen, józan gondolkodásmóddal irányított. A szovjetek bevonulásakor is lebeszélte az ellenállni próbálókat tervükről, tudván, nincs esély a feltartóztatásra.
A nyugalmazott igazgató megemlékezett a december 7-ei néma tüntetésről is, ahol sok ezer felvonuló békében, szó nélkül sétált végig Orosházán jelezvén, melyik oldalra tartozik.
Erdmann Gyula a maga részéről befejezettnek tartja az 1956-os történések kutatását, azonban elmondta, hogy a téma természetesen még tovább boncolható, hiszen a helyi történésekről még számos információt lehet gyűjteni az emberek emlékezete alapján. Azonban ha valaki erre a feladatra vállalkozna, annak nem szabad sokáig halogatnia tervét, ugyanis lassan eltűnnek közülünk azok, kiknek emlékeiben még élnek a helyi, „pofon és vér nélküli” forradalom eseményei.
A forráskiadvány egy része az interneten is hamarosan elérhető lesz a levéltár honlapján.
