Mert az intelligensek egyik része szereti a műsort, a másik nem mond semmit.
Pethő Zsolttal, a L’art pour l’art Társulat Margit nevű tagjával beszélgettünk. A fenti mondat csak az intelligensekre vonatkozik. Szó nem volt azon vegyes népről, aki a műsor negyvenedik percében már görcsben álló nevetőizmait markolássza, könnyeit törölgetve.
Itt a poén, hol a poén
Ez az a humor, amellyel másnap a munkahelyen csak akkor érdemes próbálkozni, ha kollégánkkal együtt néztük a műsort, különben hiába várjuk, hogy a poén ott legyen. Csak bizonyos hangulatban, jól megteremtett környezetben él. Ha valaki tud idézni pár egy sort a dalokból, ám tegye meg!
Nálam a következő poén elmosta a korábbiakat, és csak dagadt, dagadt a nevetés. Az interjú során arra is fény derül, mi a különbség a felnőtt– és a L’ art pour l’art gyerekszínház között:
„Az ugyanaz, mint a felnőtt, csak kevésbé tudjuk a szöveget, és idióta módon mozgunk” – mondta Pethő Zsolt.”
A látszat a legeszementebb őrület, de a takarásban az előadás előtt harminc széken készen állnak a jelmezek, mindeniken a soron következő, nehogy homok kerüljön a gépezetbe, és a villámöltözések emiatt csússzanak.
A fél éve játszott legfrissebb összeállítás már a címében is jelzi: a sajátos humorú csapat kútfőjéből nem apad a hülyeség (palástjába rejtett igazmondás).
Az ember tragédia?
Igazából nincs ezen mit magyarázni. Elég körbe nézni, a társulat munkásságától függetlenül ez a mondat él.
Ez elég lesújtó vélemény, azért nem eveznek komolyabb vizekre?
A műsorunk végén sosem sírnak a nézők, mert már az elején azt találtuk ki, hogy vidám dolgokat csinálunk. Olyan kevés tragédiát csináltunk eddig, hogy egyre sem emlékszem.
Sajátos humoruk van. Aki ezt nem szereti, mit szokott önökről mondani?
Nem tudom, mert az intelligensek, akik nem szeretnek minket, azok nem mondanak semmit, kikerülnek. Valójában csak jó tapasztalataim vannak. Az utcán sosem köszönnek úgy oda, hogy Margit, milyen hülyeség, amit csináltok, hanem nevetnek, gratulálnak, megkérdezik, mikor van előadás, miért nem vagyunk a tévében…
Min veszekszenek a csapat tagjai?
Veszekedések nincsenek, viták vannak, mondjuk, amikor kialakul a műsor. Van egy alapkoncepció, amibe mindenki beleilleszti a saját elképzelését, aztán megbeszéljük. Alapvetően kedves emberek vagyunk, ezért is tudtunk ennyi ideig együtt maradni. A tapasztalatok szerint másfél-két évig lehet egy előadást játszani, ez fél éve fut, úgyhogy most békén hagyjuk egymást. Bár három-négy jelenet már kész van a következő műsorhoz. Ezeket az ember kigondolja, leírja, és majd akkor foglalkozik vele, amikor aktuális lesz.
