Az asztaliteniszben halmozza a sikereket Nyári László. A nyolcvan felett járó szenior sportoló visszaemlékezéséből megtudtuk, évtizedekkel ezelőtt Orosházán a Spartacus egyesület labdarúgó szakosztályánál futballozott. A nagybetűs Csapat tagjaira jó szívvel emlékezik vissza.
Mint elmondta, az 50-es évek végén, a 60-as évek elején megyei, amatőr szinten futballozott Orosházán, a Spartacus színeiben. Felidézte, hogy 2024-ben lesz immáron hat esztendeje, hogy egykori barátja, Hegedűs Béla elhunyt, akit egymás között csak Prézlinek hívtak.
– Kis csapat voltunk, de tele olyan egyszerű, de nagyszerű emberekkel, mint a csapat humorzsákja, Prézli is. Példa erre az a mérkőzés, amin a csatárok a hatodik kapufát rúgták, mi védők pedig morogtunk és odaszóltunk: „Nem tudnátok egy kicsit beljebb?” Hegedűs Béla beszólt: „Csak forgácsot csinálnak, mert nincs otthon gyújtós!” Na, ezen még az ellenfél is jót derült – idézte fel Nyári László, akitől megtudtuk, az ificsapat edzőjét, Csonka Béla bácsit szintén nagyszerű embernek tartotta. Jó szóval, szép szóval tanított. Őt követte az első csapatnál Szűcs Ferenc (Szöcske), mint játékos-edző, akinek futballkarrierjét szó szerint kettétörte egy lábára ugró kapus.
– Mivel jómagam is a Szöcske becenevet viseltem, mondtam Csonka Béla edzőnek, hogy a csapatban csak egy Szöcske maradhat. Erre egyből rávágta, hogy akkor te Szecska leszel – mondta nevetve.
Emlékezetes maradt számára egy Határőr Dózsával játszott mérkőzés. Szűcs Ferenc tesztelni szerette volna, Laci bácsi mennyire gyorsan mozog jobbszélsőként, ezért osztogatott neki labdákat, Ő pedig elfutott vele, beívelte, Szűcs befejelte. Ezt követően lecserélték. – Mi lehet a probléma? Kérdeztem Prézlit, aki adott erre egy jó tippet: „Legközelebb elfutsz a szélen, beadod, és te magad fejeled be!” Szűcs egyből meg is jegyezte: „Béla, nem akarsz te edző lenni?” – tette hozzá.
Nyári László végezetül néhány szóval emlékezett meg csapattársairól. A kapus, Horváth (Izmos) – nagyszerű védések; Halupa (Öreg) – a magabiztos középhátvéd; Gyömrei Imi (Taki) balhátvéd – a tiszta becsúszó szerelések mestere; Orovecz Sanyi (Garincsa) – a karmester; Csepregi Gyuri (Csepi) – az osztogató; Kohut Vili – a nagyszívű; Hajdú Gyuri (Judu) – az örökmozgó; Kovács Jani (Luxi) – a szélső.
– Ennyi idő távlatából már én sem emlékszem minden focistára. Tiszteletükre írtam, mert úgy vélem, sajnos ők már csak az emlékezetünkben élnek – zárta visszaemlékezését Nyári László, a jobbhátvéd, hozzátéve, hálával gondol egykori társaira, edzőire, mert ők tanították meg neki, hogyan lehet sikereket elérni amatőrként is, amikor sportágat váltott.
