Nem az életkor és a munkában töltött évek száma számít igazán, hanem az elhivatottság, az alázat és a felelősségvállalás. A Magyar Ápolók Napján a Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet legfiatalabb és legidősebb nővére történetével köszöntötték az ápolókat.
Petrában és Máriában sok a közös – írja Facebook oldalán az orosházi kórház. Mindketten ápolóként dolgoznak az Orosházi Dr. László Elek Kórházban a betegágy mellett, szeretik a munkájukat és elhivatottan látják el a betegeket. Egy különbség azonban biztos van: egyikük még csak 2 éve, másikuk azonban már 48 éve dolgozik a kórházban. De mint látjuk majd, igazából nem ez a lényeg…
Petra: amikor rám mosolyog egy idős beteg, az az igazi elismerés
Lunczner Petra eredetileg a vendéglátásban szeretett volna dolgozni, de amikor a pályaválasztás elé került, más irányt vett az élete.
– Bár édesanyám szociális gondozó, tehát van némi rálátásom erre a területre, soha nem gondolkodtam abban, hogy betegekkel foglalkozzam. Aztán amikor jöttek az iskolai pályaválasztási bemutatók, kíváncsiságból megnéztem az ápoló képzést és magam is meglepődtem, mennyire megfogott amit ott láttam és hallottam – mesél a kezdetekről.
Petra a Gyulai Szakképzési Centrum Kossuth Lajos Technikum, Szakképző Iskola és Kollégium tanulójaként Orosházán kezdte meg tanulmányait általános ápolóként, és az orosházi kórházban töltötte a gyakorlati idejét. – Már az iskolai képzés során is azt vártam, mikor mehetünk be végre a kórházba. Emlékszem az első napra, amikor tanulóként beléptem a kórterembe, minden percét élveztem. Aztán napról napra egyre jobban éreztem, ez az én utam, de a miérteket akkor még nem tudtam – fogalmaz mosolyogva.
Azt mondta, már a tanulóévek alatt körvonalazódott benne, hogy a belgyógyászaton szeretne dolgozni, mert ott sokrétű, igazán összetett feladatokat kell elvégezni. A sikeres vizsgák után 2022 júliusától teljes állásban dolgozik az orosházi kórházban. Az élet úgy hozta, hogy a belgyógyászat helyett a Krónikus Osztályra került.
– Nagyon izgatott voltam, picit talán a lábam is remegett. Ott tudatosult bennem, most már nem tanuló vagyok, nincs mellettem az oktató, és innentől minden felelősség az enyém. A krónikuson ráadásul főleg idősek fekszenek, többségük nagyon beteg, sokszor zavartak is, így nem egyszerű a gondozásuk. De hamar megtapasztaltam, hogy az idősebb kollégák segítenek ha kell. Nincs könnyű dolgunk, néha lelkileg is megvisel egy-egy beteg állapota és sorsa, de amikor egy néni vagy bácsi gyenge, fáradt ujjaival megfogja a kezem, rám mosolyog és könnyes szemmel megköszöni, hogy segítettem neki, az minden, de tényleg minden nehézséget elfeledtet. Ezek a helyzetek megerősítik bennem, hogy jól döntöttem, amikor az ápolói pályát választottam – zárja Petra.
Mária: az újszülöttek nem szólnak, nekünk kell mindent megoldani
Mérhetetlen kitartás, tudás és tapasztalat áll Tóth Istvánné mögött. Mária 1976-ban végzett a szegedi Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolában csecsemő- és gyermekápolóként, és még abban az évben munkába állt az orosházi kórházban.
– A kezdetektől fogva a Csecsemő- és Gyermekosztályon dolgozom. Néha végigveszem magamban az eltelt közel öt évtizedet és elgondolkodom, mennyi minden változott, mennyivel modernebb lett a gyógyítás. Egy valami viszont ugyanolyan és soha nem fog változni: a gyerekek rengeteg figyelmet, törődést, gondoskodást, megértést igényelnek. Ennek megadásához viszont nem csak testben, hanem lélekben is ott kell lenni velük, ami tőlünk, ápolóktól is többet követel – foglalta szavakba érzéseit a beszélgetés elején.
Kiemelte, ahogy az orvosoknak, úgy az ápolóknak is szükségük van a folyamatos tanulásra, képzésre, hisz rengeteg az újdonság a terápiákban, előírásokban. Ezért még 1990-ben elvégezte az újszülött-, csecsemő- és gyermek intenzív terápiás szakápolói képesítést.
– Nagyobb lett a tudásom, de a felelősségem is. A születés utáni első időszakban a problémás újszülötteknél sok a teendő, és a tanultakat itt lehet igazán hasznosítani. A nagyobb gyerekekkel ellentétben az újszülöttek nem szólnak, ha rosszul érzik magukat, ha fáj valamijük. Ott minden apró tünetet, jelet nekünk kell észlelni és a lehető leggyorsabban megoldani a problémát. Ez az igazi kihívás – mondta.
Beszédéből sugárzik a nyugodtság, a kedvesség, majd egy ponton fiatal kolléganőjére nézve megerősíti annak szavait.
– Ahogy Petra mondta, a legszebb, amikor a beteg visszamosolyog rád, és ez így van a gyerekeknél is. Még akkor is, ha fájdalmas nekik a terápia amit alkalmazunk, de ahogy telnek a napok és egyre javul az állapotuk, ők is érzik és tudják, hogy segítettünk rajtuk. Nincs nagyobb elismerés egy beteg gyermek mosolyánál, ölelésénél, nevetésénél, ez egyszerűen bearanyozza a napodat, sok energiát ad. Már csak ezekért az élményekért, a gyógyultan távozó gyerekekért megérte ez a 48 esztendő – zárta Mária.
Február 19-e a Magyar Ápolók Napja
Magyarországon az ápolóképzés egyik legkiemelkedőbb alakja Kossuth Zsuzsanna (1817-1857).
„Egy legyen bennünk az akarat, felkeresni a szenvedést, s enyhíteni azt” – állt hitvallásában. Ő volt Magyarország első országos főápolónője, aki már az 1848-as harcokban megszervezte a hadisebesültek ellátását. A Magyar Ápolási Egyesület kezdeményezésére az Országgyűlés 2014-ben február 19-ét, Kossuth Zsuzsanna születésének évfordulóját a Magyar Ápolók Napjának nyilvánította.
Kiemelt kép: Melega Krisztián/Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet
